A tömegközlekedés legidegesítőbb szituációi

Visszatérő jelenség a hirtelen befékező utas, az ülésfoglaló, de az ajtóbálló is.Aki kénytelen tömegközlekedéssel eljutni az egyik pontból a másikba, az gyakran találkozhat olyan szituációkkal, amelyek miatt még akkor is dühös lesz, ha felhőtlen jókedvvel indult el otthonról. Ha csak rövidebb utat kell megtennünk, akkor talán elkerülhetjük a kellemetlen helyzeteket, de amennyiben sokat kell ingáznunk, akkor akár egy út alatt az összes idegesítő jelenséget átélhetjük.

A busszal, metróval, villamossal, hévvel, trolival történő utazás sok és sokféle kellemetlen élménnyel gazdagíthat, de a következő tények biztos, hogy az legidegesítőbbek közé tartóznak, főleg azért, mert egy kis odafigyeléssel elkerülhetőek lennének.

A táskával ülést foglaló: Gyakori jelenség, hogy az utas nem tudja az ölében, vagy a lába alatt tartani a táskáját, csomagját, hanem azt a mellette lévő ülésre teszi. Nem tudjuk, hogy ennek oka az, hogy fél, hogy leül mellé valaki, vagy ennyire nem érdekli mások kényelme, illetve az, hogy nem egyedül utazik.

A mozgólépcsők: A „KÉRJÜK ÁLLJON JOBBRA” felirat azért van, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy vannak, akiknek lassú a mozgólépcső tempója, késésben vannak, sietnek, hogy elérjék a csatlakozást, tehát jó lenne, ha szabadon hagynák nekik a bal oldalt. Hagyjuk őket haladni!

Az ajtónálló: Nagyon idegesítő, amikor mások beállnak az ajtó elé, pedig bőven van hely a járaton, tehát nincsenek rákényszerülve arra, hogy portást játszanak. Tegyük meg magunkért és a többi utasért, hogy hagyjuk szabadon le- és felszállni az embereket!

Aki „mindjárt leszáll”: A „mindjárt leszállok” elvet magáénak érző utasok azok, akik a páros ülés szélén ülnek. Természetes megkérhetjük, hogy engedjen be, ám nem biztos, hogy az egyébként is heringjáraton még lenne kedvünk bepréselni magunkat, úgyhogy inkább állva maradunk, és szomorúan szemezünk az üres hellyel.

Valakinek a fél élettörténetét megismerhetjük: Nem azt mondjuk, hogy ne telefonáljon senki tömegközlekedés közben, hiszen azért van mobil, hogy ne csak otthon telefonálhassunk, de miért kell olyan hangerővel beszélni, hogy mindenki kristálytisztán hallja az illető fél életét?

Ennél is kínosabb, ha az utas minden rossznak elmondja a beszélgetőpartnerét, majd a vonal bontása után, még félhangosan szidja szerencsétlent, aki biztos valami nagy bűnt követett el, ám nekünk ehhez semmi közünk.

Satufék: Nagyon kell vigyázni, ha végre leszálltunk a járatról, mert mindig vannak olyan utasok, akik nem haladnak a tömeggel, hanem hirtelen megtorpannak, mert nem tudják, hogy merre menjenek, vagy a telefont nyomogatják. Ilyenkor csak a gyors reflex menthetnek meg attól, hogy beleütközzünk az illetőbe, aki nem egyszer felháborodik, amiért nem kerültük ki.

(Forrás: femcafe.hu)