Gretchen Rubin elméletéből kiderül, hogy milyen ember az, aki átkel az úttesten, amikor a lámpa piro

Négyféle személyiségtípusba sorolta az embereket a híres írónő az alapján, hogy ki és mennyire figyel a jelzésre.A közlekedés során, ha odafigyelünk a többi emberre, akkor biztos, hogy már párszor csóváltuk a fejünket, amikor láttuk, hogy a piros jelzés ellenére, a gyalogosok leléptek az úttestre, akár úgy is, hogy egy hajszál választotta el őket attól, hogy elgázolja a szabályosan közlekedő autó. De az sem kizárt, hogy mi magunk bíráltuk felül a lámpa jelzését, mert siettünk, vagy csak úgy gondoltuk, hogy biztonságos az átkelés.

Gretchen Rubin úgy véli, hogy rengeteget elmond az emberek személyiségéről az, ahogy a közlekedési lámpáknál viselkednek. A világhírű írónő sokat publikál boldogság és szokások témakörökben, a műveit pedig eddig harminc nyelvre fordították le.

Rubin kiemelkedő munkái közé tartozik az az elmélet, amely szerint négyféle személyiségtípus különböztethető meg az alapján, hogy az emberek mennyire tartják be a hétköznapok szabályait. Az elmélete alapvetően kétféle szabálytípusra, a „külső” és a „belső” csoportra épül.

Az utóbbi kategóriába soroljuk a saját magunkkal szemben felállított elvárásokat. Ilyen például, hogy mennyire tartjuk be azokat a fogadalmakat, amiket például a születésnapunkon tettünk. A kívülről érkező érkező csoportba a környezetünk által előírt szabályok tartóznak, így például az, hogy hogyan viselkedünk a közlekedési lámpával szemben.

Az elméletet most bárki kipróbálhatja, aki őszintén bevallja magának, hogy mennyire tartja tiszteletben, ha a zebránál pirosat kap.

A „kérdező”: Ez a személyiségtípus akkor megy át a piroson, ha előtte meggyőződött arról, hogy nincs veszélyes távolságban jármű, tehát szerinte nem kockázatos az úttesten való átkelés. Persze, az egyéni megítélés kérdése, hogy mi a veszélyes távolság.

Ebből látszik, hogy a kérdező típus elfogadja ugyan a szabályokat, de nem minden feltétel nélkül. Abban az esetben, ha ez a kategória nem ért egyet a külső vagy belső előírással, akkor nyugodt szívvel megszegi azokat, arról pedig szabadon dönt, hogy hogyan ítéli meg az előírásokat.

A hívő támogató, a „fenntartó”: Ebbe a kategóriába tartóznak azok, akik soha nem mennek át az úton, ha a lámpa piros, hanem türelmesen kivárják a zöldet. Az ilyen emberek elfogadják a külső és belső szabályokat, amelyeket maradéktalanul betartanak. Ez a személyiségtípus soha nem kési le a határidőket és nem szegi meg azokat a fogadalmakat, amiket önmagának tett.

A „megalkuvó”: Ebbe a személyiségtípusba azokat sorolta Rubin, akik ugyancsak nem mennek át a piroson, hanem kivárják, amíg zöldre vált a lámpa. Ők abban különböznek a fenntartó csoporttól, hogy jól tűrik a külső szabályokat, de a belsőket sokszor megszegik, ezért csak nagyon ritkán tesznek ígértet önmaguknak.

A lázadó: Ez az a személyiségtípus, amely mindig átmegy az úttesten, ha a lámpa pirosat ad neki, még abban az esetben is, ha egy jármű veszélyes közelségben van hozzá, és csak a szerencsén, vagy a sofőr reakcióidején, múlik, hogy nem történik tragédia.

Ez a kategória kicsit sem foglalkozik a szabályokkal, és nem viseli el se a külső, se a belső irányítást, ahogy azt sem, ha ellenőrzés alatt tartják. Amennyiben valaki megpróbál előírni valamit ennek a csoportnak, akkor biztos, hogy a lázadók annak az ellenkezőjét fogják csinálni.

(Forrás: femcafe.hu)