A japán kultúra szerint életre kelhetnek a tárgyak



A 100. éve után válhat cukumogamivá egy berendezési tárgy.Amikor legközelebb lomtalanítunk, akkor jól gondoljuk meg, hogy milyen tárgyaktól szabadulunk meg, mert a japán hiedelmek szerint, ha egy tárgy elmúlt száz éves, akkor lelket kaphat, és életre kelhet.

A japán folklórban ezeket a varázstárgyakat nevezik cukumogamiknak, amik a jókaikon belül helyezkednek el, és végtelenül sok lehet belőlük. A cukumogamik legendájáról a XVI. századi otogizósi képtekercsben írtak.

A Cukumogami Emaki előszava így hangzik:

Amikor egy tárgy eléri a százéves kort, lelket kap, átalakul, életre kel, gyakran megbabonázza az embereket, ezt nevezzük Cukumogaminak.”

A tekercsben szereplő történet azokról a cukumogamikról szól, akiket a szuszuharai, tehát az év végi nagytakarításkor kidobtak a gazdák. Mivel ezek a tárgyak több száz éven át szolgálták az embereket, ezért bosszút akartak állni, amiért kidobták őket.

A legenda szerint itt felbukkant a buddhista rózsafüzér, Icsiren Njúdó, aki szerette volna lebeszélni a dühös társait a bosszúról, de egy másik varázstárgy, Arataró rátámadt a rózsafüzérre, akinek el kellett menekülnie, mert nem akart meghalni.

A japán történet kulcsfontosságú szereplője az öreg tekercs, Kobun mester, aki megtanította az alakváltást a varázstárgyaknak. Az átváltozáskor el kellett végezniük az onmjódó szertartást, amihez meg kellett várniuk a Szecubun idejét, mert akkor cserél helyet a jin és a jang.

A szertartás során a cukumogamik elvesztették a régi formájukat azért, hogy valami más, rondább külsőt kapjanak a mindenségtől. Innentől kezdve bármikor képesek voltak alakot váltani. Miután elsajátították ezt a képességet, bosszút álltak a gazdáikon, majd féktelen mulatozással adóztak a teremtés istenének.

A cukumogamik rettegésben tartották a népet, ezért a császár segítséget kért egy szerzetestől, akivel legyőzték és megszidták a cukumogamikat, akik belátták, hogy nagy hibát követtek el. A jó útra tért varázstárgyak buddhisták lettek, majd felkeresték a világtól elvonultan élő, öreg Icsirent, akitől bocsánatot kértek. A rózsafüzér megbocsátott azoknak, akik korábban elüldözték.


A cukumogamik
legendája régi, mégis a japánok a mai napig hisznek a létezésükben, és a következő ötöt tartják a legismertebbnek.

Ittan-momen: Csak a Kagosima régió hiedelemvilágában él az Ittan-momen, ami egy ártalmatlannak látszó, nagyjából 10 méter hosszú, fehér pamutdarab, ami a széllel utazik éjszakánként, és az emberekre vadászik, hogy rájuk tekeredve megfojtsa őket.

 

Kameosza: Az öreg szakés korsó leginkább a halloweeni tökre hasonlít. Ha Kameosza hosszú évekig hever a forgalomból kivonva, akkor olyan varázsitalt kezd termelni, amely utat nyit a föld és a menny között. Abban az esetben, ha borral, vízzel, rizzsel vagy valamilyen folyadékkal töltik meg, akkor végtelen adagot termel abból.

Bakezori: Egy életre kelt zori, azaz egy szalmából készült szandál. A hiedelem úgy tartja, hogy az a lábbeli, amivel rosszul bántak és kidobták, éjjelente visszatér a házba, ahol fel és alá rohangálva azt kiabálta, hogy: „Kararin, kororin, kankororin!” („Három szem, három szem, két fog!”)

Karakasza/Karakasza-obake: Az életre kelt olajozott papír napernyő a leghíresebb cukumogami. A japánok szerint egy kifejezetten aranyos jókairól van szó, aki sokkal barátságosabb, mint a bosszúra szomjazó társai.

(Forrás: noiportal.hu)

 

Ajánló

Ajánló