A tavaszi nap-éj egyenlőség ünneplése a nagyvilágban

Számos nép megemlékezett a csillagászati tavasz kezdetéről.A tavasz győzedelmeskedése a tél felett az ókor óta jelentős ünnep, ami az újjászületést, a termékenységet, a fény sötétség feletti hatalmát jelképezi. A nap-éj egyenlőség egyik érdekessége, hogy sokáig március 21-re esett, a római katolikus egyház miatt pedig még napjainkban is 21-én ünnepeljük a tavasz érkezését, de az elmúlt években a szökőnapok miatt március 20-án, 2019-ben egészen pontosan 21:58-kor, érkezett meg a tavasz.

Csillagászati szempontból azért érdekes a tavaszi és az őszi nap-éj egyenlőség, mert az évben csak ilyenkor lesz 12 órát a horizont felett a Nap, majd ugyanennyit alatta. A Föld forgástengelye dőlése miatt a nappalok most már kicsivel hosszabbak, mint az éjszakák.

Magyarországon több népszokás is kapcsolódik a tavasz kezdetéhez. Korábban a magyar lányok először elégették vagy a vízbe dobták a telet jelképező bábut, majd feldíszített, zsenge, zöld fűzfaágakkal járták a falusi házakat, ahol verset szavaltak. Ez volt a termékenységfokozó villőzés.

Emellett Sándor, József, valamint a nap-éj egyenlőség napjára eső Benedek napjához is saját szokás tartozott. Ez a három név hazánkban azért fontos, mert a magyar mondás szerint Sándor, József és Benedek zsákba hozza a meleget.

A három jeles nap közül Józsefé a leggazdagabb szokások és hiedelmek szempontjából. Március 21-e Benedek és a tavaszi nap-éj egyenlőség napja, de ennek ellenére az archaikus magyar és európai néptudat nem, vagy csak alig kapcsolódik Benedek napjához. A néphit inkább azt jegyezte meg, hogy Szent Benedek a betegek pártfogója volt.

A különböző jelentős napokhoz tartozó időjárási jóslatok már nem babonaságból, hanem a természet megfigyeléséből születtek. Annak idején ez a tudás apáról fiúra, anyáról leányra szállt. Napjainkban a hagyományok már nem szerves részei a modern ember életének.

Ugyanakkor a nap-éj egyenlőséget nem kizárólag hazánkban tartják számon, hanem a világ számos más népe is megünnepli, méghozzá annyira rég óta, hogy már a maja civilizációban is rituálékat és áldozatokat mutattak be az isteneknek a Chichén Itzá mexikói piramis lépcsőjén.

Az ókori görögök ugyanekkor ünnepelték, hogy Perszephoné visszatér az alvilágból, Hadész birodalmából, anyjához. A kelták és a germánok az Ostara nevű ünnepet időzítették a tavaszi nap-éj egyenlőség idejére.

Később ebből született meg az angolszász megfelelője, az Eostre, amiből az easter, vagyis a húsvét szó ered. Az emberek ilyenkor magokat vetettek, termékenységet jelképező tojást festettek, és mindent megtettek, hogy gazdag termésben legyen részük.

Japánban minden nap-éj egyenlőség nemzeti ünnep. Iránban és más közép-ázsiai országokban ennél is nagyobb vigasságot rendeznek, mert ilyenkor ünneplik a perzsa újévet, a noruzt, amit feljegyzések szerint, már az időszámításunk előtti II. században is ünnepeltek, ma pedig háromszázmillió embert érint a március 21-i ünnep, ami az UNESCO szellemi kulturális örökség része.

Sokan virágokkal dekorálják az alaposan kitakarított házakat, parkokat, meglátogatják a családtagjaikat és piknikeznek. A spanyolok magokat, csemetéket ültetnek ezen a napon, mert azok most már napfényt és meleget kapnak.

Indiában fesztivált rendeznek a tavaszi nap-éj egyenlőség örömére, és színes festékekkel, nevetve dobálják egymást, ugyanis Holi üzenete ugyanaz, mint a tavaszé, vagyis a fény, a jó győzelmet arat a sötétség és a rossz felett.

(Forrás: divany.hu)