Napjainkban is hisznek a japánok a kappák létezésében

Varázslatos lények, amelyeknek valódiságát nem kérdőjelezik meg Japánban.Hebi: Az egyik japán legenda szerint a hebi egy kígyóasszony, aki az óceán istenének lánya, a tenger mélyén él egy palotában. Ha egy férfi találkozik ezzel az asszonnyal, akkor a hebit odaadó és gondoskodó feleség lesz. Amikor a férfi visszatér a világba, akkor különleges hatalmat és gazdagságot kap a kígyó asszonytól.

Egy másik történetben egy fiatal halászfiú éjszaka, a viharban halászik, és kifog egy tarka teknőst, akinek megkegyelmez, ezért az leviszi a tenger mélyére, ahol a legény találkozik a kígyóasszonnyal, akivel összeházasodnak. Három évvel később a halász haza akar menni, ezért a feleség nekiad egy ékszeres dobozt.

A hebi arra kéri a halászt, hogy ne nyissa kis a dobozt. A teknős hazaviszi a legényt, akit sokkol, hogy a földön 300 év és nem 3 év telt el. A férj kinyitotta a dobozt, és elporlad. A japán legendák között akad olyan, ami arról mesél, hogy a hebik egykor emberek voltak, de kígyóként születtek újjá, hogy megvilágosodjanak.

Kappa: A folyógyerekek a folyókban és a tavakban élnek. A vízi lények kinézetre 12-13 éves gyerek nagyságúak, arcuk teknőcre, oroszlánra vagy vidrára hasonlít, a karmaik a hosszúak, a bőrük pikkelyes, a végtagjaikat képesek kitekerni. A legfurcsább részük a fejük tetején található, csészealjszerű bemélyedés, amiben vizet és a varázserejüket tartják. Ha sikerül kilötykölni a vizet, akkor meghajlásra lehet kényszeríteni őket.

Oni: A japán elképzelés szerint az oni lehet hatalmas szörny, de mini is. Az arca emberre, majomra vagy madárra hasonlít, a haja bozontos. A karma pengeéles. Az ábrázolásokon szarvak is szerepelnek. A bőrük színe kék, fekete, lila, vörös, barna, esetleg zöld. Az onik állítólag ágyékkötőben járnak, a kezükben pedig szögekkel kivert bunkósbottal közlekednek.

A japán legenda szerint az onik Enma-Ó ördögi szolgái, akiknek az a feladata, hogy kínozzák meg a bűnösöket a japán pokolban, a Dzsigokuban. A buddhista alvilág Onijai két csoportra oszthatóak. Az egyik az aka-oni (vörös oni), a másik az ao-oni (kék oni).

Cucsigumo: Más néven Jacukahagi, azaz „Föld pók”. Egyes leírásokból az derül ki, hogy a hosszú végtagokkal rendelkező cucsigumo barlangokban éltek. Más elképzelés szerint valójában emberekről van szó, akik olyan tolvajok voltak, akik barlangokban húzták meg magukat, a japánok pedig gúnyolódásból akasztották rájuk a cucsigumo elnevezést. A cucsigumo lényeket a Nephila clavata elnevezésű pókról mintázták.

A legismertebb legenda Raiko története, aminek két verziója ismert. Amikor Raiko megbetegedett, akkor egy furcsa idegen látogatta meg, aki pókhálót bocsátott ki a testéből, és ezzel fonta körül Raikót, aki szinte mozgásképtelenné vált. Szerencsére az áldozat meg tudta sebezni az idegent. A lény elmenekült, de Raiko követte, majd eljutott egy emberi csontokkal teli barlanghoz, ahol megölte a lényt.

A másik történetben Raiko fogságba ejt egy cucsigumot, ami megígéri, hogy háromszor megmenti a férfi életét, majd eleget tesz az esküjének.

Ókami: A hiedelmek szerint az ókami, vagyis a farkas, becsületes, és mindaddig jóindulatú, amíg megfelelőképpen közelítenek felé. Az okuri inu, avagy okuri ókami (kísérő farkas) a hegyekben járó embereket követi és védi, akár más farkasoktól is.

Az okuri ókami kétféle lehet. Az egyik védeni akarja az embereket, a másik inkább becserkészi és felfalja őket. Egy másik történet szerint a farkasok viselkedését az befolyásolja, hogy milyen az adott ember megnyilvánulása.

(Forrás: noiportal.hu)