Az érzések és az életvitel miatt érezzük úgy, hogy másképpen telik az idő

Rajtunk múlik, hogy hogyan érzékeljük az órák múlását.Szinte rohan az idő, amikor nyaralunk, a barátokkal időzünk, vagy a hobbinkkal foglalkozunk, ám amikor a rutinmunkára, sorbaállásra kell vesztegetnünk az életünket, akkor úgy érezzük, hogy ólomlábakon jár az óra mutatója.

Az idő valójában egyenletes ütemben telik, tehát mesterségesen nem pörgethetjük fel, lassíthatjuk le. Az, hogy mégis másképpen érzékeljük, attól függ, hogy milyen az életvitelünk, milyenek az érzéseink.

Dolgok, amelyek lassítják az idő múlását: Amikor sorban kell állni, rengeteg időt kell várakozni, például az orvosnál, repülőtéren, bankban, akkor úgy érezzük, hogy csigatempóba halad az idő. Ez főleg akkor igaz, ha nincs nálunk olvasnivaló, zene, vagy nem tudunk beszélgetni az utastársainkkal, a telefonunkon nincs valamilyen játék, esetleg film.

Ha fájdalom kínoz, betegek vagyunk, rosszul érezzük magunkat, akkor is úgy érezzük, hogy ennek az állapotnak soha nem lesz vége. A szülés is olyan erős fájdalmakkal jár, amelyek miatt a nők gyakran hosszabb időnek érezték a vajúdást, mint az valójában tartott.

A kellemetlen szituációk is olyasmik, amelyekben úgy érezzük, hogy megállt az idő. A monoton munkafázisok (futószalagnál végzett munka, adategyeztetés, adatbevitel) miatt is úgy érezhetjük, hogy nem telnek a percek. Ilyen helyzetekben az a legjobb, ha nem nézzük az órát, a telefont, hanem a saját tempónkban haladunk, apró célokat tűzünk ki magunk elé.

Míg néhány dolog lelassítja, addig néhány helyzet felgyorsítja az időt.

Boldogság és elégedettség: Ha úgy érezzük, hogy nincs különösebben súlyos problémánk, a pénzügyi nehézségek elkerülnek, a magánéletünk is rendben van, tehát jól érezzük magunkat a bőrünkben, akkor úgy érzékeljük, hogy repül az idő. Ha viszont egyedül vagyunk, a problémák pedig megállás nélkül áradnak az életünkbe, akkor egyből azt tapasztaljuk, hogy szinte megállt az idő.

Sokkal több feladatot kapunk, mint amennyi a munkaidődbe belefér: A mai világban nem ritka, hogy a munkahelyünkön úgy érezzük, hogy elrepült a munkaidőnk, de nem végeztünk a napi feladatokkal, tehát kénytelenek leszünk túlórázni.

Ilyenkor valószínűleg nem bennünk van a hiba, főleg akkor nem, ha még ebédelni se álltunk fel az asztalunktól, hanem robotként dolgoztunk. A hiba valójában ott van, hogy túlterhelnek a munkahelyünkön. Nem kizárt, hogy 2-3 ember munkáját bízzák ránk, vagy mások ellébecolják a munkaidőt, ezért nekünk kell helyettük is dolgoznunk.

Öregszünk: Nem egy tanulmány foglalkozott már azzal, hogy a gyerekek úgy érzik, hogy lassan telik az idő. Akár a hónapokat, heteket is hosszabbnak gondolják, mint a felnőttek, akik számára elrohan az élet. Ennek oka az, hogy a gyerekek másképpen érzékelik az időt, ráadásul mögöttük kevesebb év áll, mint például egy 50 éves esetében.

Vakációs paradoxon: Az idő érzékelésére az is hatással van, hogy kellemesen töltjük-e. A Brit Pszichológiai Társaság elnevezte Holiday Paradoxnak (nyaralási paradoxonnak) azt a jelenséget, amikor úgy érezzük, hogy a szabadság egy pillanat alatt eltelik. Amikor viszont visszagondolunk a vakációnkra, akkor hosszabbnak érzékeljük azt.

Nem tudjuk hatékonyan beosztani az időnket: Nem ritka, hogy rosszul mérjük fel az időnket, tehát például azt, hogy egy feladatra mennyi időt kell szánnunk, vagy azzal nem foglalkozunk, hogy mennyit bírunk, esetleg engedünk a kísértésnek, ami elvonja a figyelmünket munka közben.

Erre remek példa a közösségi oldalak, hiszen rengeteg emberrel előfordul, hogy csak „egy percre” ránéz az üzenőfalra, de azt veszi észre, hogy már egy órája az üzenetekre, értesítésekre válaszol, pedig ennyi idő alatt már végezhetett volna a feladatával. Ugyanilyen időrabló szokás a gyakori kávé- és cigiszünet.

Ilyenkor megszűnik az időérzékelés, tehát az órák csak telnek, miközben a munka áll. Amikor pedig észbe kapunk, akkor jöhet a kapkodás. Ezen azzal változtathatunk, ha néhány napot úgy dolgozunk végig, hogy közben stopperrel mérjük, hogy mire mennyi idő megy el, mert így mindenen változtathatunk.

Pörgős a munkánk vagy fizikailag meglehetősen aktív életet élünk: Felgyorsítja az időérzékelést, ha gyorsan kell reagálnunk, egyszerre több dologra figyelünk, gyakran kell döntést hoznunk, sokféle munkafázist végzünk.

Amennyiben még gyereknevelés is vár a munkaidőn kívül, akkor főleg rengetegféle elfoglaltságunk van (edzés, hobbi, önkéntes munka stb.), tehát még inkább úgy érezzük, hogy rohan az idő.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)