Ashley Tieperman elmesélte, hogy milyen egy alkoholista gyerekének lenni

Tizenegy dolog, amiről nem mesélnek azok, akiknek a szülője függő.Az emberek szeretik normálisnak mutatni magukat a külvilág felé, de olykor még otthon, a saját házuk falai között is szerepet játszanak a családjuk előtt, főleg akkor, ha valamilyen szenvedélybetegségben szenvednek.

Arról, hogy valaki függő, senki se szeret beszélni. Ha ráadásul szülőről van szó, akkor a gyerekek se mondják el a családi titkot. Ashley Tieperman, aki alkoholista apa mellett nőtt fel, azonban elmesélt néhány dolgot arról, hogy milyen egy függő gyerekének lenni.

Az Upworthy szerzője őszintén beszélt arról, hogy kiskorában mindig sírt, ha a családi vacsorafoglalás négy személyről háromra csökkent, amikor egy üveges tekintetű férfi bukott át a küszöbön.

A lánynak, akinek az apja a vodka szerelmese lett, gyorsabban kellett felnőnie. Ashley éveken keresztül a naplójának sírt, hogy miért vele történik mindez, és miért nem mondja el senki, hogy mivel jár, ha olyasvalakit szeretsz, aki alkoholista.

Ashley a következő dolgokat tanulta meg abból, hogy az apja alkoholista:

„El ne mondd senkinek!” - ez volt a mantra: Ha Ashley apja lyukat ütött a falba, akkor az anyja fogott egy képek, amivel eltakarta. A lány legszívesebben leszedte volna a képet, hogy mindenki lássa, hogy mi történik.

Idővel azonban rájött, hogy ez nem az ő döntése. A szüleinek munkája volt, számlákat fizettek. Ashley lassan megtanulta, hogy sok ember megpróbálja takargatni, ha valami nem működik, mert a világ tökéletességet vár el.

A fehér lovas herceg ezt nem tudja elrendezni: Ashley számára a fiúk jó menekülőutat jelentettek fiatalkorában, de mind lelépett, amikor azt várta volna tőlük, hogy szabadítsák meg attól a fájdalomtól, amiben fel kellett nőnie.

A srácok hiába tűntek valódi hercegnek, mert nem menthették meg, és semmit sem tehettek jóvá. Ashley végül belátta, hogy önmagát kell rendbe tennie, ha igazi, erős kapcsolatot akar.

A függőséget nem tudod meggyógyítani, de segíthetsz: A kamasz Ashley úgy döntött, hogy összehívja a családi kupaktanácsot, amit egy dallal indított: „Ez a te életed, az vagy, aki lenni szeretnél?”

A terv sikertelennek bizonyult, mert Ashley családjának egyik tagja sem tudott olyan tervvel előállni, ami bevált volna. A lány apjának rengeteg mindent el kellett veszítenie, ami végül a gödör aljára lökte. Ashley nem tehetett mást, mint várt, imádkozott, és reménykedett, hogy az apja, akit szeret, segítséget kér.

Amikor az odaégett pirítós miatt megy az üvöltözés, valószínűleg valami más is van a háttérben: Ashley családjában mindennapos volt a mindenért és semmiért való üvöltözés, hiszen így könnyebb volt elkerülni a zavarba ejtő témákat.

A család minden tagja másképpen kezelte, hogy a családapa alkoholista. Ashley bátyja sportolt, az anyja habfürdőt vett, míg ő az ajtókat csapkodta, majd a pasijait, mert nem értették meg elsőre, hogy milyen családi titkokkal kell együtt élnie.

A barátok nem fognak megérteni, de attól még szükséged van rájuk: Ha Ashley számára minden uralhatatlannak, reménytelennek tűnt, akkor a lányt meghallgatta a barátnője, aki megnyugtatta. A barátok a pokolba is lemásztak vele, de csak akkor kezdték onnan felhúzni, amikor Ashley készen állt erre, ezért a lány örökre meg akarja tartani a barátait.

A gyógyulás kínos: Ashley kapott egy forgatókönyvet az apja tanácsadójától arról, hogy mit mondjon, tegyen, ha az apja visszaesik. A lány legszívesebben a kukába dobta volna a dokumentumot.

Az egész családnak meg kellett tanulnia, hogy hogyan éljen másképpen, ez pedig eleinte nehezen ment. A családtagoknak új szavakat kellett tanulniuk. Ilyen volt például a bizalom, a tisztelet, aminek jelentését időbe telt felfogniuk, ám Ashley szerint ezek a kínos helyzetek ilyenkor normálisak.

Nem lesz szebb a világ, ha lehunyod a szemed: Ashley arról is beszélt, hogy mindenki retteg az ismeretlentől, a világ pedig soha nem lesz barátságos hely. 2001. szeptember 11. után az apja a alkoholba menekült, míg Ashley fiúzott, alkoholt ivott, biliárdasztalon táncolt. Most már tudja, hogy az élet mindenkinek fáj, de mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy hogyan akar megbirkózni a sötétséggel.

Képtelen vagyok a függőségről múlt időben beszélni: Egy függő életében soha nem vezet egyenes út a gyógyuláshoz. Ezt nagyon korán meg kellett tanulnia, ugyanis az apja többször belefogott a 12 lépcsős programba, de eljött az a nap, amikor az apja gyógyulása tartósnak ígérkezett. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Ashley képes lenne múlt időben beszélni az apja alkoholizmusáról, naponta szembesül a függőséggel kapcsolatos problémákkal.

Nem tudom elfelejteni gyerekkorom sötét éjszakáit: Ashley megtanulta, hogy meg kell szabadulnia a keserűségtől akkor is, ha nem tudja elfelejteni a gyerekkora sötét éjszakáit. Tudja, hogy minden nap szeretheti az apukáját, és megtanulhat bízni az Új Apukájában.

Ne viseld a „Rúgj belém te is, az élet szar” feliratot: Ashley néha csak a rosszat látja, amikor tükörbe néz. Tudja, hogy ez nem normális, de vigasztalja, ha valami nem működik, mert számára ez az otthonos szituáció. Számára az a könnyebbik út, ha hagyja, hogy a családi múlt árnyéka mindenhova kövesse, de mára megtanulta, hogy soha nem jutna fel a hegy tetejére, ha hagyná, hogy minden rossz lehúzza.

A megbocsátás is teljesen rendben van: Ashley kapott olyan tanácsokat, hogy írja meg az apahibáztatás himnuszát, majd töröljön ki mindent, ami az élettörténetét formálta. Ő nem ezt tette, hanem inkább az apjával együtt tanulja, hogy hogyan lehet az apró dolgoknak örülni.

Nem egyszerű bulikba, esküvőkre járni: Ashley családja az ünnepekkor nem vörösborral koccint, a hűtő sincs tele sörrel. A lány bízik benne, hogy eljön az az idő, amikor könnyebben átvészelik a lagzikat.

Emellett a paranoia sem könnyíti meg a dolgot, mert Ashley látja, hogy az apja mennyire feszeng, amikor folyik az alkohol. A lány már tudja, hogy a félelme oka az, hogy szereti az apját.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)