Gyakori az agyrázkódás szinkronúszás közben

Sérülések és fertőzések keseríthetik meg a vizes sportolók életét.A magyar fővárosban javában zajlik a vizes vb, amelynek versenyszámai egyáltalán nem veszélytelenek. Ezt támasztja alá az a tanulmány, amelyből kiderült, hogy a 2009-es versenyen 2592 sportolóból 170 megsérült, 184 pedig valamilyen betegség miatt gyengélkedett.

A sérülések esetében a leggyakoribb a váll- és a fejsérülés volt. A betegségek felét valamilyen fertőzés, leggyakrabban légúti és gyomorbajok okozták. A tanulmányok szerint a vizes vb versenyszámai közül a mű- és toronyugrás, illetve a vízilabda a legveszélyesebb. Habár a legbiztonságosabb az úszás, mégis a nyílt vízi úszók vannak a leginkább kitéve a fertőzéseknek.

Szinkronúszás: A víz felett elegánsnak látható a szinkronúszás, ám a víz alatt, igaz nem szándékosan, de alaposan összerugdossák egymást a versenyzők. Az élsportolók legalább egyszer agyrázkódást szenvednek a karrierjük során, ami a szakértők, edzők és sportolók megítélése szerint egyre gyakoribb sérülés az elmúlt években.

A szinkronúszásban a látványos, akciódús gyakorlatokat pontozzák fel. Ezt a sportolók is tudják, akik egyre közelebb kerülnek egymáshoz, hogy igazán látványos gyakorlatot mutassanak be, amelyek között gyakori elem, hogy az egyikük kidobja a másikat a vízből, ami sokszor összekoccanáshoz vezet.

Műugrás és a toronyugrás: Az egyik legsikeresebb mű- és toronyugró, Thomas Daley 2012-ben így beszélt a sportágról:

„Mindig rettegve sétálok végig az ugródeszkán. Nem merek lenézni annyira magasan van. Tíz méter nagyon sok. Soha nem engedem meg magamnak, hogy lenézzek. Amikor tudod, hogy több, mint 50 kilométer per órával fogsz a vízbe csapódni, akkor nem akarod végiggondolni, hogy mi lesz, ha elrontod. Rémisztő.”

A brit sportoló élete nagy részét mű- és toronyugró versenyeken töltötte. 2008-ban ő lett a valaha volt legfiatalabb európai toronyugró bajnok. 2009-ben a római vizes vb-n aranyérmet szerzett. A pekingi olimpián bejutott a döntőbe, 2016-ban pedig dobogós helyezést ért el Rióban.

Habár Daley igazán sikeres és gyakorlott, mégis a félelme nem alaptalan, mert 2005-ben a 17 éves Chelsea Davis műugrónővel pontosan az történt, amitől minden kollégája fél, ugyanis elmérte a távolságot és csúnyát megütötte magát.

Davis 3 méterről akart két és félszeres szaltót ugrani, de elvétette a távolságot, aminek következményeként arccal az ugródeszkába csapódott, majd onnan a vízbe zuhant. A műugrónő orrából ömlött a vér, eltört az orra és az arccsontja, de sikerült a tudatánál maradnia, és nem szenvedett maradandó sérülést.

Vízilabda: A játékosok keményen küzdenek, a víz alatt pedig alaposan rugdosnak, lökdösődnek, rángatják egymást. A vízilabda esetébe a testek szinte minden porcikája sérülhet, de a leggyakoribb a fejsérülés. A labdát 60-70 kilométer per órás sebességgel dobják el, tehát az agyrázkódás borítékolható, ha valakit fejen találnak.

Az arcsérülés is gyakori. A mérkőzéseken főleg a szemöldökcsont és a szem körüli bőr sérül meg. Emellett a fülsérülés, gerinc, hát, váll, könyök, láb sincs biztonságban. A vízilabda esetében némelyik sérülés a mozgásformából adódik, így például a folyamatos taposás és hirtelen rántások miatt, de a közelharcban is bőven akadnak sérültek.

(Forrás: divany.hu)