Hitchcock a negatív kritikák miatt vonatta ki a forgalomból a Szédülést

Öt film, ami ma már klasszikus, de a saját korában nem kapta meg a kellő elismerést.Szédülés (Vertigo, 1958): Minden idők egyik legjobb rendezője, Alfred Hitchcock dirigálta a Szédülés című filmet, amivel kapcsolatban a kritikusok leginkább a film lassú tempóját, a túlbonyolított történetet és a rendezői kézjegy hiányát nehezményezték.

Hitchcock annyira elkeseredett a lesújtó kritikák miatt, hogy kivonatta a forgalomból a Szédülést, ami csak a halála után, a 80-as években kapta meg az elismerést, majd 2012-ben a világ legjobb filmjének nevezte a The British Film Institute.

A sebhelyesarcú (Scarface, 1983): A Brian de Palma rendező és Oliver Stone forgatókönyvíró által készült A sebhelyesarcú megosztotta a kritikusokat a saját korában, ugyanis közülük többen megértették a film ultraerőszakos jelenteinek és trágár szövegeinek létjogosultságát, de más kritikusok szerint csak egy túlságosan pesszimista, erőltetett, perverz kokaintrip. Ezzel szemben napjainkban kijelenthető, hogy A sebhelyesarcú egy klasszikus, ami már sok más művet inspirált.

Szárnyas fejvadász (Blade Runner, 1982): Ma már klasszikussá vált Ridley Scott sci-fije, ami 1982-ben, a bemutatása idején nem örvendett nagy szeretetnek. Ezért egy sor rossz döntés tehető felelőssé.

Először is a film tesztközönsége nem értette a történetet, a Rutger Hauer által alakított replikáns monológjain pedig csak üres tekintettel néztek. Ezt a problémát úgy próbálta orvosolni a stúdió, hogy gyorsan felkérték Harrison Fordot, hogy narrálja a jeleneteket, de a színész ezt rendkívül unott, érzelemmentes hangon tette, aminek eredményeként nemcsak a közönség, hanem a kritikusok tetszését is sikerült elveszteni.

A premier dátumát is rosszul választották ki, hiszen az E.T. mindenkit legyőzött, ugyanis a közönség csak egy könnyen befogadható, optimista, érzelmes filmre vágyott a nyár közepén, és nem egy filozofikus műre.

A legtöbb negatív kritika arról szól, hogy a Szárnyas fejvadász tempója túl lassú, és nyögvenyelősen meséli el a vérszegény történetet. Az effekteket ugyan elismerték, mégis a kritikusok úgy vélték, hogy a rendező túl nagy hangsúlyt fektetett ezekre, miközben elhanyagolta a színészeket és az érzelmeket.

A Szárnyas fejvadász megítélésén sokat javított a tíz évvel később bemutatott rendezői változat, ami narráció nélkül, sokkal összeszedettebben mutatta be Scott elképzeléseit.

A Dolog (The Thing, 1982): A szakma nem ismerte el a John Carpenter által rendezett filmet, amit 1982-ben mutattak be, de idővel A Dolog igazi horror-klasszikussá vált. A kezdeti negatív visszhang oka részben az volt, hogy szintén 1982-ben mutatták be az E.T-t, egy sokkal barátságosabb szándokkal a Földre érkező földönkívülit, akinek története minden idők egy legsikeresebb blockbustere lett.

A kritikusok véleménye A Dologról rendkívül negatív volt. Többségük szerint Carpenternek soha nem kellett volna sci-fit rendeznie, mert világos, hogy nem ért a műfajhoz. Emellett a karaktereket gyengének találták, kifogásolták a humor teljes hiányát, és nehezményezték az ízlestelenség felé hajló gore-effekteket. Az utóbbi azért tűnik ma már viccesnek, mert A Dolog effektjei még most is vérfagyasztóak, és a praktikusságból fakadó iszonyattól olyan hatásos még napjainkban is.

Apokalipszis most (Apocalypse Now, 1979): A napjainkban minden idők egyik legjobb háborús filmjének tekintik a Francis Ford Coppola által rendezett Apokalipszis mostot. A film bemutatásakor azonban a kritikusok nem voltak különösebben elájulva. A Time Magazine-ban azt írták róla, hogy a képi világ csodás, de intellektuálisan üres, érzelmileg gyenge alkotás.

(Forrás: hu.ign.com)