Egy nap alatt alkották meg A Dolog híres plakátját

Meglepő tények a 40 éve bemutatott filmről.A Dolog ikonikus plakátja mindössze 24 óra alatt készült el, megalkotója semmit se tudott a filmről: Amikor azonban John Carpenter és a stúdió reklámozni kezdte a filmet, akkor rájöttek, hogy még nincs is filmplakátjuk A Dologhoz, ezért a már több híres plakátot készítő Drew Struzan egy napot kapott arra, hogy összehozzon egy posztert, méghozzá úgy, hogy egyetlen képkockát sem látott a filmből, csak nagyjából összefoglalták neki a tartalmát és megemlítették, hogy hasonlít az 1951-es A Lény egy másik világbólra.

A kevés információ birtokában Struzan 24 órán át megállás nélkül dolgozott a koncepción, ami annyira kicentizve készült el, hogy a plakátfotózáson a még meg sem száradt festék odaragadt a ráhelyezett üvegre.

A szereplőgárda csak férfiakból állt, azaz mégsem: John Carpenter eleinte jó kis stílusgyakorlatként fogta fel, hogy A Dologban csak férfiak szerepelnek, ám később rájött, hogy nehéz megkülönböztetni egymástól a szakállas, többrétegű jelmezbe öltözött színészeket.

Az eredeti terv szerint az egyik karaktert színésznő játszotta volna, de a meg nem nevezett színésznő terhes lett nem sokkal a forgatás kezdete előtt, ezért le kellett cserélni. Egy színésznőnek azért így is jutott szerep, ugyanis annak a sakkgépnek a hangját, amivel MacReady fut egy kört, Adrienne Barbeau kölcsönözte a hangját. Igaz, a színésznő ezért nem kapott kreditet a filmben.

Míg odakint tombolt a hőség, a stáb jéghidegre hűtött díszletek között dolgozott: A Dolog külső felvételei körülbelül 12 héten át tartottak, és spórolás céljából a film végén felrobbantott bázison forgatták le a leharcolt norvég támaszpont felvételeit is, némi finomhangolás után.

A belső felvételeket azonban a Los Angelesben található Universal stúdió soundstage-ein vették fel. Mivel a rendező szerette volna, hogy a jól felöltözött színészek tényleg érezzék az antarktiszi hideget, valamint látszódjon a leheletük, -2 fokosra hűttette a forgatási helyszíneket, miközben odakint 38 fokos hőség tombolt.

Felvetődött az a lehetőség is, hogy hűtőházban veszik fel a jeleneteket, de mivel nem találtak megfelelő nagyságút a kívánt hőmérséklet eléréséhez, ezért inkább összegyűjtötték a környék összes hordozható klímáját, és hozzá néhány párologtatót, a páratartalom növelése érdekében, hogy látszódjon a színészek lehelete. Ezek után nem meglepő, hogy Rob Bottin egyszer kétoldali tüdőgyulladással került kórházba.

A stúdió egy feltétellel ment bele a lehangoló befejezésbe: A Dolog befejezése nem nyerte el a stúdió tetszését, mivel a nézők nem tudták meg belőle, hogy a Dolog elpusztult-e, MacReady és Childs pedig emberek maradtak-e.

A rendező azonban makacsul kitartott a jelenet mellett, még annak ellenére is, hogy felmerült és le is forgattak néhány alternatív befejezést, amelyben MacReady-t kimenekítették. Végül azonban érvényesült a direktor akarata, de csak azzal a feltétellel, hogy amikor a bázis felrobban a Dologgal együtt, akkor ahhoz hozzá kellett keverni a lény halálsikolyát, hogy a nézők tudják, a Dolog elpusztult. Ugyanakkor a Dolog képes sejtszinten életben maradni, tehát egy robbanás kevés a megöléséhez.

A film végéhez készült egy stop-motion jelenet, amit végül kukáztak: Nem véletlen, ha kicsit rövidnek tűnik a filmvégi nagy leszámolás. Ennek egyik oka az volt, hogy a magas költségvetésbe nem fért bele, hogy valami nagy dologgal rukkoljanak elő az alkotók, a másik ok, hogy túl nagyok voltak az ambíciók ahhoz, hogy a végső Dolog, amiben megjelent a lény első és az utolsó formája, interaktív legyen.

Az alkotók egy stop-motion szekvencia felvételt szerettek volna, amit Randall William Cook leszállított nekik, de a rendezőnek nem tetszett a megoldás, ezért kidobta a felvételek javát. Végül megépítették a figura modelljét, ami amellett, hogy méretes és drága volt, még a mozgatása sem bizonyult egyszerű feladatnak, ugyanis egyszerre 50 technikus kellett hozzá.

(Forrás: hu.ign.com)