Fehér színészt festettek feketére a régi filmekben

Néhány évtizede hétköznapinak számítottak azok a filmes megoldások, amelyeken ma már sokan kiborulnak.Szórakoztató régi filmeket nézni, amelyek esetében jól látható, hogy mennyit változott a filmipar néhány évtized alatt, hiszen több dolog, ami akkor mindennapinak számított, ma már felháborítaná a legtöbb nézőt.

Állatkínzás: Manapság gyakran találkozunk olyan kiírással, hogy a film forgatása közben egyetlen nem sérültek meg az állatok. Persze baleset és gondatlanság azért napjainkban is előfordul, ám voltak olyan idők, amikor senki sem foglalkozott azzal, hogy a forgatás közben baja esik az állatoknak.

Ha egy film egyik jelentében egy állat megsérült vagy elpusztult, akkor a filmesek nem bajlódtak azzal, hogy trükköket alkalmazzanak, hiszen költséghatékonyabb volt valódi állatokat használni.

A nők csak szexuális tárgyak: Régen akadtak olyan filmes műfajok, amikben csak sablonos, teljesen életidegen női karakterek szerepeltek. Hollywoodban valamiért nagyon sokáig élt az a meggyőződés, hogy a nők nem lehetnek viccesek, ezért a vígjátékokban állandóan ők voltak a karót nyelt szereplők.

Az akciófilmek női karaktereit sokszor csak élő dekorációnak, szexuális tárgynak használták, vagy velük motiválták a főhőst például arra, hogy mentse meg őket.

A gólyák megalázó avatása hatalmas buli: A régi filmekben a megalázó gólyavatást kifejezetten komikusnak, bulisnak mutatták be, nem tanúsítva semmiféle együttérzést a nyilvánosan megalázott diákokkal szemben, vagyis elfogadottá tették az iskolai zaklatást, a bullyingot, ami napjainkban mélységesen elítélendő jelenség.

Whitewashing: Azt a jelenséget nevezzük whitewashingnak, amikor egy etnikumhoz tartozó karakter szerepét fehérbőrű színész játssza el. Régen ennek a legdurvább verziója az volt, amikor a feketéket olyan fehér színészek alakították a filmekben (pl. A dzsesszénekes), akiknek az arcát feketére festették.

Cigarettázás a kórházban: Ha nem is felháborító, mégis megdöbbentő, ha ma olyan filmet látunk, amiben a szereplők nyugodtan rágyújthatnak ott, ahol csak akarnak, így például a kórházi ágyban, kórteremben. Ha régi filmeket nézünk, akkor ebben nincs semmi meglepő, hiszen azokban még kontroll nélkül, folyamatosan mehetett a dohányzás.

Nyílt és bújtatott homofóbia: Hollywood előfordult olyan korszak, amikor a filmekben a meleg karakterek csak perverz, hitvány, őrült gonosztevők lehettek. Később a homoszexualitás ábrázolása annyiban változott, hogy a feminin vonásokat magukon viselő melegek bájos, vicces mellékszereplőként jelentek meg a csajos filmekben.

Sok idővel később megjelentek a ma ismert meleg karakterek, akik színes, izgalmas, valódinak ható szereplők. A homfób viccek és poénkodás szintén kezd visszaszorulni Hollywoodban.

Az asszony verve jó: Napjainkban is akadnak filmek, amikben asszonyverők szerepelnek, ami akkor probléma, ha a nők verését pozitívan, nevelő célzattal mutatják be, a nőverő férfit úgy tüntetik fel, mint egy pozitív karaktert, a verést elszenvedő nőt pedig úgy, hogy megérdemelte, amit kapott, mert tanult belőle.

Erre példa François Truffaut utolsó rendezése, az 1983-ban bemutatott Végre vasárnap, amiben Vercel úr (Jean-Louis Trintignant) nyugodtan lekeverhetett egy pofont a titkárnőjének Barbarának (Fanny Ardant). A titkárnő válasza erre nem az volt, hogy felháborodva otthagyja a férfit, hanem maradt, továbbra is segített neki, majd összejött vele. Napjainkban ez már nem így működik.

(Forrás: nlcafe.hu)