A filmtörténet leggonoszabb mesterséges intelligenciái

Sokuk akarta az emberiség vesztét.HAL-9000 a 2001: Űrodüsszeiából (1968): HAL-9000 remek példa arra, hogy a tiszta logika által irányított gépek is milyen veszélyesek lehetnek, ha túlságosan a küldetésük sikerére koncentrálnak, és közben feláldozhatónak tekintik az emberi életet.

Roy Batty a Szárnyas fejvadászból (1982): Habár a film elején még Roy Batty tűnt gonosznak a kegyetlen tettei miatt, mégis a történet végén már a replikánst sajnálták a legtöbben. Az igazi gonosz ugyanis az ellen hajtóvadászatot indító Tyrell Corporation nagyvállalat.

A történet előrehaladtával ugyanis kiderül, hogy a gyilkos, törvényen kívüli Roy egy meggyötört lény, aki rabszolgaságba élt, majd egyszerűen ki akarták dobni a szemétbe, amikor már nem volt rá szükség.

A háttértörténete megismerése után a motivációja érthetővé válik, ugyanis a kevés hátralevő idejét, mivel direkt rövid élettartamúnak alkották meg, szeretné szabad teremtésként élni. A nagy leszámolás során, ami nem is igazán az, megmutatja, hogy nem hiányzik belőle az emberség, hiszen megmenti az üldözője életét.

A cylonok a Csillagközi rombolóból (2004–2009): Alapvetően nem gonoszak a cylonok a Csillagközi romboló sorozatban, viszont ők az antagonisták, mivel háborút indítottak az emberek ellen. Ezt azonban azért tették, mert elnyomásban éltek, hiszen sokkal intelligensebbek annál, hogy csak robotokként kiszolgálják az emberiséget, és helyettük katonáskodjanak.

Az emberek istennek, tévedhetetlennek képzelték magukat a teremtményeikkel szemben, akiket csak feláldozható, könnyen lecserélhető eszközként tartottak számon annak ellenére, hogy intelligenciával, sőt, érzésekkel rendelkeztek. A cylonok tehát a szabadságukért harcoltak.

Ugyanakkor az már más kérdés, hogy ezt milyen eszközökkel tették, hiszen például az egyikük megöl egy gyereket, mindenféle különösebb ok nélkül. Ennek ellenére nem lehet kijelenteni, hogy a cylonok gonosztevők. Fejlődésük során nemcsak külsőre, hanem morálisan is egyre emberibbé válnak. Az emberszerű cylonokat már alig lehet megkülönböztetni az igazi emberektől.

A sorozat ezen a módon taglalta a diszkrimináció, a „mitől ember az ember” témákat, tehát a Csillagközi romboló nem is a gonosz robotokról szólt, hanem az emberi gonoszságról, az embereket fenyegető mesterséges intelligenciákon keresztül.

ED-209 a Robotzsaruból (1987): A mesterséges intelligenciákkal foglalkozó filmek és sorozatok egyik visszatérő témája, hogy az emberek mennyire bízhatják rá a robotokra és a programokra az életüket, hogy azt könnyebbé tegyék. Gyakran abban bízunk, hogy ez sikerül, ám az M.I. esetében nem biztos, hogy minden esetben jó döntéseket fog hozni.

Az 1987-es Robotzsaru szuperrobotja például remek példája annak, hogy nem jó ötlet egy rosszul beprogramozott M.I. által irányított gépre bízni a rendfenntartói munkát. Különösen, ha ott a címszereplő hős, aki egyesíti magában az emberek és a robotok erényeit.

Az ED-209-et azzal a céllal tervezte az OCP nevű megavállalat, hogy egy nap ezek a gépek váltsák fel az emberi rendőröket. A kész robot azonban rosszul sikerült, hiszen annyira sem tudott jó döntést hozni, hogy nem tudott elvégezni egy rutin letartóztatást, és tüzet nyitott egy OCP-vezetőre. Amikor később a főhőst akarta megölni, akkor egy lépcső elég volt, hogy megakadályozza ebben.

Ava az Ex Machinából (2015): Ebben a filmben az Ex Machina vállalatvezetője és feltalálója, Nathan tulajdonképpen Frankensteint játszik, amikor megteremti az Ava nevű androidot, aki a végzete lesz. Habár Ava a történet antagonistája, mégsem gonosz.

A film másik főszereplője Caleb, a programozó, aki teszteli és megszökteti Avát, akit Nathan pofátlanul kihasznál további kísérletezésre és megfigyelésre. Az android gyilkol szökés közben, tehát tulajdonképpen egy elszabadult mesterséges intelligencia, ám ebben a filmben minden szereplő morálisan szürke zónában marad, a történet előrehaladtával pedig inkább Nathan tűnik gonosznak.

(Forrás: hu.ign.com)