Létező állat volt az erszényes oroszlán

Nem a dinoszauruszok voltak a legbizarrabb állatok a bolygón.A Földön rengeteg különleges állat él, és élt, ám míg sokról elhisszük, hogy tényleg létező teremtményekről van szó, addig néhány faj annyira bizarr, hogy hajlamosak vagyunk kételkedni abban, hogy ilyen állatok tényleg vannak, vagy voltak.

Ha évmilliókkal ezelőtti állatokról esik szó, akkor a dinoszauruszok az elsők, akik eszünkbe jutnak, pedig rajtuk kívül más, bizarrabb állatok is éltek a bolygón.

Az erszényes oroszlán: A Thyacoleo, vagyis az erszényes oroszlán, a legerősebb állkapoccsal rendelkező emlős volt az őskorban. A mérete kisebb volt, mint az afrikai oroszlánoké, ám az állkapcsa még azokénál is sokkal erősebb volt.

Az erszényes oroszlán fogai úgy helyezkedtek el, mint a húsvágó bárd. Emellett erős, görbe, macskaszerűen visszahúzható karmokkal is rendelkezett. A Thyacoleo képes volt a hátsó lábaira állni, a szokatlanul tömör farkán egyensúlyozva pedig rátámadt az áldozataira, akikre a fára mászva, vagy bozótosban rejtőzve várt.

A Paraceratherium: Lehet, hogy a Paraceratherium nevű, hatalmas orrszarvú-fajta volt a bolygón valaha élt legnagyobb emlős. A hossza 7,5 méter, a marmagassága 5,5 méter hosszú volt, míg a fejével elérhette a 8 méteres magasságot is.

A Paraceratherium ötször akkora tömeget nyomott, mint a ma ismert elefántok. Az őslénynek nem volt szarva, helyette viszont elefántagyar-méretű fogakkal és fákat letarolni képes nyelvvel áldotta meg az anyatermészet.

A Leviatán: A mai Peru partjainál élt a Leviatán (latinul: Livyatan melvillei), az ámbráscetek egyik fajtája, aminek mérete akkora lehetett, mint a mai ceteké, vagyis 18,5 méteresre is megnőhetett. A különbség a mai cet és az őse között az, hogy a Leviatánnak hatalmas tépőfogakkal volt tele a szája, ami hasonlított a mai bálnákéra, ám annál háromszor nagyobb volt, míg a fogai 0,3 méter hosszúra és 10 centi szélesre nőttek. A bálnákra vadászó Leviatánnak nem létezett természetes ellensége.

A sólyomhattyú: Még a pigmeus elefántok is eltörpültek a hatalmas sólyomhattyú (Cygnus falconeri) mellett. A madár szárnyának fesztávolsága 3 méter volt, ami olyan súlyosnak bizonyult, hogy a sólyomhattyú nem tudott repülni. Amadár a szárazföldön élt és táplálkozott.

A heteromorf ammoniták: A heteromorf ammoniták nagyjából úgy néztek ki 100 millió évvel ezelőtt, mint egy összetekert kötél, amit aztán kibogoztak. A heteromorf ammonitáknak minden formájában csavart kagylóik voltak. Ezek közül néhány kifejezetten szép lehetett. A Helioceras kagylója például úgy nézett ki, mint egy levegőben logó csigalépcső.

A Garganornis: Az ősi Itáliában élt a Garganornis ballmanni nevű hatalmas lúd, aminek súlya 23 kilót nyomott. A madár elsősorban harcban használta a hatalmas szárnyát, amin olyan éles, csontos bütykök voltak, amikkel alaposan odacsaphatott az ellenségnek. Az ősi ragadozók kétszer is meggondolták, hogy rátámadjanak-e a hatalmas, egyébként békés növényevő lúdra.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)