Sikeres volt az exobolygóvadászat 2019-ben

Az űrkutatás és a csillagászat legmeghatározóbb eredményei a közelmúltból.Sikeres exobolygóvadászat: Alig köszönt le a Kepler, már meg is jelent az új exobolygóvadász űrtávcső, a NASA által finanszírozott Transiting Exoplanet Survey Satellite (TESS), ami 2018 nyarán állt munkába.

A speciális, a Holddal 2:1-es rezonanciában lévő pályájának köszönhetően hosszú ideig, stabilan tudja megfigyelni ugyanazon az égboltterületen ragyogó, fényesebb csillagokat, amelyek elhalványulásai alapján tranzitos exobolygókat keresnek a kutatók, akik munkájuk során szupernóvákat, aszteroidákat és változó csillagokat is felfedezhetnek.

TESS nagyjából két év alatt vizsgálja meg a 26 szektorra bontott égboltot, és minden területen 27 napot tölt megfigyeléssel. Immár 1588 exobolygó-jelöltnél tart, de a lassabban haladó spektroszkópiai megerősítések miatt csak 37 az elismert felfedezés, de ez a szám biztos, hogy idővel nőni fog, már csak azért is, mert TESS működési idejét 2022-ig meghosszabbították.

Ötven éves a Holdraszállás: 1969. július 20-án hajtott végre sikeres landolást az Apollo 11 Sas leszállóegysége a Hold Nyugalom tengere elnevezésű síkságán, majd pár órával később Neil Armstrong és Edwin „Buzz” Aldrin kiszállt a holdkompóból, és megtette az emberiség első lépéseit egy idegen égitesten.

Űrszonda a Nap rejtélyeinek nyomában: 2017-ben kezdte meg hat évig tartó küldetését a Parker Solar Probe, ami minden eddiginél közelebbről vizsgálja a Nap közvetlen környezetét, mágneses struktúráját és a részecskegyorsítási mechanizmusait.

A tervek szerint a NASA űrszondája összesen 24 keringést végez a Nap körül. Az eddig elvégzett méréseiből 2019 decemberében tették közzé az első eredményeket, amelyek közül az úgynevezett „rogue” hullámok felfedezése volt a legfontosabb.

Ezek az elektromágneses hullámok pillanatok alatt gyorsítják fel több százezer km/h-ra a Napból kibocsátott töltött részecskéket. A jelenség a mágneses tér ugyancsak most felfedezett gyors váltakozásaival kiegészülve adhat magyarázatot arra, hogy a Nap külső légköre miért forróbb, mint a felszíne.

Holdra szállások: Azt, hogy mennyire nem könnyű irányított leszállást végezni a Holdon, jól bizonyítja, hogy eddig csak négy nemzet, az USA, Oroszország/Szovjetunió, Kína és Japán tudta végrehajtani a technikai bravúrt.

Erre a szűk listára szerette volna felírni magát az IAI, a legnagyobb izraeli űripari cég és a non-profit vállalkozás, a SpaceIL munkájából létrejött Beresheet, illetve az indiai űrügynökség (ISRO) Chandrayaan-2 szondájának Vikram nevű leszállóegységével, ám a próbálkozás kudarcot vallott, mert a landolás utolsó fázisában megszakadt a kapcsolat, és irányítatlanul zuhantak a Hold felszínére.

Ezzel szemben, ahogy az elődje 2015-ben, úgy a kínai Chang'e 4 is sikeresen landolt január 4-én, ami egyben azt jelentette, hogy először szállt le űreszköz a Hold sötét oldalán. A kommunikációs problémát egy relé-szondával sikerült megoldani.

A déli sarkvidék közelében található Kármán-kráterben a leszállóegység és az abból kigördülő YUTU 2 rover legfőbb feladata a holdi kőzetek kémiai összetételének és a felszínt bombázó nagyenergiájú részecskék által okozott kozmikus sugárzás vizsgálata.

Ismét egy csillagászati vonatkozású Nobel-díj: 2019-ben Michel Mayor és Didier Queloz az első, Nap-típusú csillag körül keringő exobolygó felfedezéséért, James Peebles pedig a kozmológia, elsősorban az Ősrobbanást követő első néhány másodpercével kapcsolatos úttörő elméleti munkájáért vehette át a Svéd Akadémia elismerését.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)