Megdöbbentő elbeszélések tündérekről

Történetek, amelyek alapján nem is olyan kedvesek és gyönyörűek a tündérek.Veszélyes kíváncsiság: 1853 nyarán Neil Colton a bátyjával és egy lány unokatestvérével gyűjtött bogyókat az írországi Donegal megyében található otthonuk közelében. A trió egyszer csak zenét hallott, majd néhány nagy szikla körül látták, hogy hat-nyolc kisemberke pár száz méteres körben táncol.

A táncosok észrevették az őket figyelő gyerekeket, mire a csoportból kivált egy vörös ruhát viselő nő, aki odaszaladt Colton unokatestvéréhez és lekevert neki egy pofont. Ezek után nem csoda, hogy a trió hazarohant, de amikor megérkeztek, akkor Colton unokatestvére ájultan esett össze.

Colton apja azonnal elment a papért, aki zsoltárokat olvasott és megütötte a lányt, aki ekkor magához tért a kómából.

Feljegyzés a Tündérkutató Társaságtól: Valóban létezett az angliai Fairy Investigation Society (Tündérkutató Társaság), amely valamikor 1937 körül kapott egy levelet, amelyben egy fiatal nő arról írt, hogy rettentő különös találkozásban volt része egy gloucesteri régi házban, aminek kertje a Birdlip bükkösök erdőjéhez tartozik.

A nő arról számolt be, hogy hajmosás után kiment a szabadba, hogy a nap megszárítsa a haját, ám akkor valamilyen különös módon, valami meghúzta a haját. Mikor megfordult, hogy megnézze, mi történt, akkor egy 23 centiméter magas, rusnya, ráncos, barna bőrű férfit talált a hajába akadva.

A kisember magas, nyikorgó hangon zsörtölődött, hogy a nőnek semmi joga ott tartózkodni, majd egyszerűen eltűnt, miután kiszabadította magát.

A tánc urai: 1862 augusztusában fákkal megrakodva indult el a walesi Breconból a New Quay felé David Evans és Evan Lewis, akik úgy döntöttek, hogy megállnak kicsit pihenni a Cwmdwr nevű gazdaság közelében.

Evans a mezőn dolgozó aratókat figyelte, amikor észrevett egy 50 fős csoportot, ahogy felmegy a 370 méter magas domb oldalára. Evans szólt Lewisnak, úgyhogy már ketten látták, hogy a csoport vezetője felér a domb tetejére, ahol táncolni kezdett.

Nem sokkal később a csoport többi tagja is felért, majd egy nagy körben, spirálmintában táncolni kezdtek, egyre közeledve a kör közepéhez. Aki elérte a kör közepét, az eltűnt a földben, majd valahol máshol bukkant elő, de végül mind eltűntek.

A két férfi mindenkinek elmesélte az útján, hogy mit láttak. Köztük volt egy öregember is, aki a történet végighallgatása után azt mondta, hogy egyszer azt hallotta a nagyapjától, hogy a tündéreknek szokásuk a környéken táncolni.

Egy szőrös tündér: 1948-ban, a nyári szünetben látogatott el az angliai Horshambe a csupán 10 éves E.J.A. Reynolds. Az egyik holdfényes éjszaka nyúlcsapdákat telepített, miközben arra várt, hogy valamit elkapjon.

Nem sokkal később egy 45 centiméter magas, szőrös testű férfi lépett ki a feketeszeder bokorból. A furcsa szerzett valószínűleg nem vette észre a fiút, aki így alaposan megnézhette a hegyes orrú alakot, akinek a karmai a testénél is hosszabbak lehettek. Egy kis idő múlva a lény visszalépett a bokorba. Pár nappal később, fényes nappal Reynolds egy buszon ülve ismét meglátta a furcsa embert.

Szomorú sors egy kis ember számára: 1914 májusában a három testvér, Silbie, Sid és Clyde Latham gyapotot aprított a családi farmon, ami a texasi Farmersville közelében volt található. A munka közben egyszer csak a kutyák őrült ugatásba kezdtek.

A testvérek utánajártak, hogy mi ütött az ebekbe, s akkor felfedezték, hogy a két kutya egy nagyjából 45 centiméter magas férfit ugat. Úgy tűnt, hogy a kisember egy zöld sombrerót visel, a karjait az oldalán lógatta, mintha oda lenne erősítve és valamiféle gumiruhaszerűséget viselt.

Sajnos a kutyák megtámadták és széttépték a kisembert. Amikor a három fiú mindezt elmesélte a szüleiknek, akkor azok azt hitték, hogy csak a gyerekek találták ki. A kisember maradványai másnapra úgy eltűntek, mintha soha nem is léteztek volna.

(Forrás: noiportal.hu)