Karácsonyi babonák

Ismerjünk meg néhány hazai és külföldi hiedelmet!Karácsonykor még a szkeptikusak is elfelejtik, hogy nem hisznek a babonákban, hiszen ők is állítanak karácsonyfát, meggyújtják az adventi gyertyákat, mákos és diós süteményeket esznek, nem gondolva arra, hogy mindennek legendák, babonák állnak a háttérben.

Az első karácsonyfát például a XIX. században állították, de az életfát szimbolizáló örökzöld ágakat sokkal régebb óta ismerték az őseink. Az adventi koszorún, az ajtókon, ablakokon megjelenő színes bogyók, tobozok, szárított virágok egytől egyig az újjászületést, közeledő tavaszt jelképezik.

A karácsonyi ételek is a babonás múltra tekintenek vissza. Az ünnepi asztalon mindig akad alma, hal, dió és mák. Az alma a termékenységet jelképezi, ezért is régi szokás, hogy szenteste három almát merítenek a kútba, majd a gyümölcsből egyet az állatoknak, egyet a termőföldnek adnak.

A harmadik almát annyi gerezdre szelik fel, ahány tagja van a családnak. Ez a következő évi egészséget és az összetartást szimbolizálja. A diót rontás ellen és jósláshoz alkalmazzák. Ha karácsonykor valaki rossz diót tör fel, akkor az illető jövőre lebetegedhet.

A mákot szintén rontásűző a magyar hitvilágban. Az elszórt mákkal a rossz szellemeket próbálták távol tartani, ugyanis a babona szerint, a léleknek szemenként kell felszednie a mákot. A bőség varázslatokhoz mákot és hüvelyeseket használtak.

A mákos ételek, a szalma közé szórt mák, vagy a baromfinak adott mákos tészta azt a célt szolgálta, hogy a következő esztendőben bőséges legyen a termés, de a babtól, lencsétől, és más száraz hüvelyesektől is jólétet reméltek az őseink.

A méz se csak az ételek ízesítése miatt népszerű karácsonykor, ugyanis anno boldogságot és egészséget jelentett. A babona úgy tartja, hogy az aranyaló cseppek megédesítik az ifjú házasok életét. A fokhagyma a rontás ellen és az egészség varázslatok miatt volt fontos.

A karácsonyi hiedelmek szerint, ha szerencsések szeretnénk lenni, akkor különösen oda kell figyelnünk az ünnepi asztal terítékére. A piros terítő például boldogságot hoz. Ha végeztünk az evéssel, akkor a babona szerint nem szabad leszedni az asztalt, mert a maradéknak másnap reggelig ott kell maradnia, hogy a jó manók, szentek, angyalok megehessék, és cserébe szerencsét hozzanak.

A magyar babonákon kívül, a világban élnek még ezeknél is furcsább szokások.

A beszélő állatok: Sok országban hisznek abban, hogy karácsony éjjelén az állatok kibeszélik a ház lakóit. Ha nem akarjuk, hogy szidjanak, mint a bokrot, akkor több eledelt kell kapniuk az állatok, vagy egy saját karácsonyfát.

A cukorbot: Az amerikaiak egyik kedvenc karácsonyi nyalánksága a „J” alakú, borsmentás cukorbot. Az édességet a XVII. században találták fel. Állítólag egy katedrális karnagya osztogatta az eredetileg hófehér cukorbotokat azért, hogy a gyerekek csendbe maradjanak a karácsonyi mise alatt.

Azt senki nem tudja, hogy mikortól vált pirossá az édesség, de a legenda úgy szól, hogy Jézus miatt van „J” alakja. A háromféle piros csíkozást a Szenthármasságot, az élénkpiros Krisztus vérét szimbolizálja.

Pókháló a fára: Ukrajnában és Lengyelországban szokás, hogy pókokkal, vagy pókhálóval díszítik a fát azért, mert a legenda szerint a Kisjézus takaróját pókok szőtték, hogy melegen tartsák a kisdedet.

(Forrás: astronet.hu, fullank.com)