Anyagok, amelyeknek nagy hatalmat tulajdonítottak az őseink

Bőséget, gyógyítást, felejtést, szépséget reméltek az emberek ettől az öt anyagtól.Ambrózia és nektár: Az ókori görög mitológiában az istenek eledele volt az ambrózia és a nektár, aminek a halhatatlanságukat köszönhették. Amikor a görög istenek elfogyasztják az ambróziát és nektárt, akkor abból ichor, az istenek vére keletkezett, ami szétárad a testben. A mitológia szerint, ha halandó eszik az ambróziából, akkor földöntúli szépséggé változik.

Azt senki sem tudja, hogy valójában mi lehet az ambrózia. Egyes elméletek szerint egyfajta méz, esetleg gombafajta. Napjainkban az ambrózia szóból ered a parlagfűfélék nemzetségének neve, de ez újvilágbeli elnevezés, tehát az ókori görögök nem ismerhették.

Orichalcum: Először Homérosz, majd Platón is használta az orichalcum kifejezést arra az ismeretlen fémre, amit állítólag az atlantisziak készítettek. Platón arról írt, hogy Atlantisz ennek az anyagnak köszönhette a gazdagságát.

Platón az orichalcum nevét „hegyi réznek” fordította. Az ókori leírásból kiderül, hogy az orichalcum színe olyan, mint a tűz. A forrás szerint a rezet azzal a különleges földdel vegyítették, amit csak a Fekete-tengernél lehetett megtalálni.

Ahogy Atlantiszt, úgy sokáig az orichalcum-ot is csak legendának tartották a tudósok, ám 2015-ben a búvárok rábukkantak az anyagra Szicília partjainál. A vizsgálatok kiderítették, hogy a lelet 75-80 százalék rezet, 15-20 százalék cinket, nagyon kevés vasat, ólmot és nikkelt tartalmaz.

Léthé vize: A mitológia szerint a görög alvilágban öt folyó csordogál, köztük a Léthé. Platón arról írt, hogy az, aki iszik a Léthé vízéből, mindent elfelejt, újraszületik, és teljesen tiszta lappal kezdheti elölről az életét.

Lyngurium: Theophrasztosz nagyon népszerű volt a reneszánszban, köszönhetően a kövekről írt munkájának. Ő volt az első, aki említést tett a lyngurium nevű drágakőről, ami szerinte megkövesedett hiúzvizelet.

A középkori tudósok tényként kezelték a lyngurium létezését, és azt is tudni vélték, hogy vadon élő hiúz vizeletéből jobb minőségű drágakő keletkezik, mint a szelídített példányokéból, a hím köve pedig erősebb, mint a nőstényé. Ez azért furcsa, mert valójában soha nem találtak ilyen követ.

Ezt régen azzal magyarázták, hogy a hiúz elássa lynguriumot, amit állítólag folyadékba kellett tenni annak érdekében, hogy gyógyítsa a vesekövet és a sárgaságot. Más legendák szerint elég volt ránézni a kőre, hogy az gyógyítson, sőt, a tulajdonosának a nemét is megváltoztathatta az anyag.

A középkori szövegek arról szólnak, hogy a lyngurium megóvta a személyeket és a házakat a bajtól, valamint hatásos volt a gyomor- és emésztési panaszok ellen, ám annak széttört a koponyája, aki olyasmit akart vele gyógyítani, amire nem való.

A holdnyúl életelixírje: A kínai legenda szerint, amikor Buddha ételt kért az állatoktól, akkor csak a nyúl nem tudott mit adni, ezért a tűzbe vetette magát, hogy a saját testét kínálja fel. A hálás Buddha fogta a nyulat és a holdra tette. A legenda szerint a nyuszi egy béka fején keveri össze azokat a hozzávalókat, amelyekből létrejön az életelixírje.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)