A világ legérdekesebb teázási szokásai

Modern és több évszázados hagyománya van a teázásnak a világ különböző országaiban.A teázás tradíciója az időszámításunk előtti III. évezredben született, amikor a kínai uralkodó, Sen-nung rájött, hogy a forró ivóvizébe esett levél megízesíti az italát. Így indult hódító útjára a tea, aminek elkészítése országonként változó.

Pakisztán: A kasmíri kultúra egyik jellegzetessége a noon chai. A speciális teakeverékbe pisztáciát, mandulát, sót, tejet és fűszereket, kardamomt, fahéjat és csillagánizst tesznek. Ennek eredményeként egy rózsaszínű italt kapnak, aminek intenzitását szódabikarbónával fokozhatják. A teát különleges alkalmakkor, pakisztáni süteményekkel tálalják.

Tajvan: A kínai hagyományok modernizálása a tajvani bubble tea, vagyis buboréktea, aminek alapja a jeges tea (legtöbbször fekete, zöld, jázmin vagy oolong), amihez tejport és cukorszirupot kevernek, majd hozzáadják a buborékokat, azaz a tápiókagolyókat.

A tajvaniak különleges teáját Lin Hsiu Hui, a Chun Shui Tang teaház termékfejlesztési menedzsere találta ki 1988-ban, amikor egy értekezleten azzal kísérletezett, hogy a fen yuan nevű desszertjéből néhány szem tápiókagolyót a teájába tett.

Kicsit később a teaház árulni kezdte a fura találmányt, ami az elmúlt évtizedekben Ázsia, Európa és az Egyesül Államok egyik népszerű italává nőtte ki magát.

Kína: A tradicionális, részletgazdag kínai teaszertartás neve a gongfu, amiben a kis, mintás csészék és edények kapják a főszerepet. A folyamathoz szűrők, fogók, konyharuhák, egy tálca és az úgynevezett illatpoharak is hozzátartóznak.

A teázási rituálé során a vendégek megszagolják a tealeveleket, még mielőtt kortyolgatni kezdenék az italt. Ezt követően a csészéket körbe helyezik, majd megtöltik azokat. A csészét két kézzel fogják meg, lassan kortyolgatják, hogy kiélvezzék a tea ízét. Miután elfogyott az ital, még egy darabig a kezükbe fogják az üres csészét, hogy velük maradjon a tea illata.

Thaiföld: A borostyánszínű, thaiföldi jeges tea, a cha yen evolúciója tette egyedivé Thaiföld teahagyományait. A cha yent ceyloni és assam tea keverékéből főzik, és olyan fűszerekkel ízesítik, mint a csillagánizs, a tamarind és a narancsvirág.

Az édes, fűszeres, magas kalóriatartalmú italt magas falú üvegpohárba öntik, valamint jeget adnak hozzá. Néhány receptben tejpor is szerepel. A cha yen remek hűsítő a forró napokon, és nagyszerűen illik a helyi gasztronómia fűszeres ízvilágához.

Hongkong: Hongkongban járva furcsán nézhetünk a helyiekre, amikor a pantyhouse, magyarul a harisnyanadrág-teáról beszélnek, pedig a nem túl bizalomgerjesztő név csak arra az eszközre utal, amivel megszűrik a teát és az ahhoz szükséges tejet.

A tea hongkongi elkészítése elég hosszadalmas, 10-20 perces folyamatos szűrést igényel. Az ital általában teaközpontú, cha chaan teng nevű büfék kínálatában szerepel.

Új-Zéland: A XIX. században jelent meg a teafőzés gyakorlata Új-Zélandon, ahol a század végére a reggeli ale-t felváltotta a tea. Hamarosan a teakertek olyan társadalmi eseményeknek adott otthont, amelyek keretében a nők és a férfiak megbeszélhették az aktuális pletykákat.

A britektől tanulva, Új-Zélandon is bevezették a saját délutáni teaszertartásukat, aminek része az elegáns teríték, az apró szendvicsek és a finom édességek.

(Forrás: divany.hu)