„Nézz fel!” – avagy ezért érdekes a Múlt karácsony

Nem egy szokványos karácsonyi film került a hazai mozikba.A karácsony gondolata egyre jobban foglalkoztatja az embereket, köszönhetően a már több helyen megjelent ünnepi fényeknek, zenéknek, tévéreklámoknak, ráadásul a moziműsorban is felbukkantak az első karácsonytémájú filmek.

Ilyen alkotásnak tűnt a Múlt karácsony is, amiben a súlyos betegségből felépült Kate (Emilia Clarke) cinikus, önző manóként dolgozik Londonban. A lány énekesi karrierre vágyik, de a meghallgatásokon sorra elbukik, ráadásul laknia sincs hol, így a barátainál próbálja meghúzni magát, de a viselkedése miatt mindenhonnan elküldik.

Egyik mogorva napján Kate felfigyel az utcán folyamatosan felfelé bámuló Tomra (Henry Golding). A jóképű férfi mindenben a lány pontos ellentéte. Ő élvezi az életet, a mobilját a szekrényben tartja, mert így érzi stresszmentesnek az életét, a városban pedig nem az orrát lógatva sétálgathat, hanem felfelé néz, hiszen így láthatja meg a rejtett szépséget, biciklivel jár és a hajléktalanszállón önkénteskedik.

Innentől a film úgy tűnhet, mint egy átlagos karácsonyi romantikus film, amiben a két különböző személyiségű főszereplő lassan egymásba szeret, miközben George Michael dalai szólnak, és már-már kezdenénk elkönyvelni, hogy megkaptuk az éves karácsonyi love storyt, aminek a vége az lesz, hogy „Nézz fel!” Tom újra megtanítja Kate-nek az élet élvezését, majd a karácsonyfa alatt elcsattan a szerelmes csók, de aztán jön a csavar, amiből kiderül, hogy itt valami teljesen másról van szó.

A nézők itt csalódottnak, dühösnek, átvertnek érezhetik magukat, de az igazság az, hogy a Múlt karácsony a maga keserédességével mégis egy szép karácsonyi film, amiből sokféle tanulságot vonhatnak le a nézők, így például azt, hogy mindig nézzenek fel!