Könnyű célponttá tette az egyenruha a briteket

A hadtörténelem legelőnytelenebb uniformisai.Vörös kabát: Soha korábban nem látott egységes megjelenést kölcsönzött a katonáknak a vörös kabát, amit a XVII. században vezetett be a brit hadsereg. Az uniformis nem ritkán váltott ki félelmet az ellenségből.

Idővel azonban ez megváltozott, ugyanis amikor az angolok a franciákkal, az őslakosokkal és a kolóniabeliekkel harcoltak Észak-Amerika erdejeiben, akkor a vörös kabát túlságosan kilógott a környezetből. Ez egyfelől azt jelentette, hogy az egyenruha megkönnyítette a mesterlövészek dolgát, másfelől megnehezítette a britek lopakodást és meglepetés erejű támadását.

Piros pantalló: A franciák csak az 1912-13-as Balkán-háború idején jöttek rá, hogy a csodás egyenruhájuk, különösen a vörös nadrág, halálos a katonákra nézve. Adolphe Messimy hadügyminiszter le akarta cseréltetni az egyenruhát, de a népszerű sajtótermékek miatt felháborodott a nép, hogy a hadsereg le akar mondani a jó ízlésről és a nemzeti büszkeségről.

Végül a franciák még az első világháborúba is élénk vörös nadrágban mentek. Ezt követően még néhány ezer katonának meg kellett halnia ahhoz, hogy lecseréljék a francia sereg egyenruháját.

A hesseni zsoldosok csákója: Az amerikai függetlenségi háborúban alkalmazták a britek a hesseni zsoldosokat, akiknek ezüsttel díszítettet magas csákója nem okozott gondot az európai harctéren, viszont az Újvilág vadregényes tájain rendszeresen beleakadtak az ágakba.

A csákó ezüst díszítése is veszélyesnek bizonyult, ugyanis tökéletes célpontot jelentett az ellenséges mesterlövészek számára.

Fehér szalagok: A brit hadsereg szerettet feltűnősködni. Ennek egyik megnyilvánulása a fehér szalag, amit bárhol lehet viselni, ha az ember szeretné, hogy észrevegyék, ám éppen ezért jelentett hátrányt a csatatéren.

A XVIII-XIX. században a britek vörös kabátja és a fehér szalagok mind olyasmik voltak, amelyek miatt az ellenséges mesterlövészeknek könnyű dolga volt, ha meg akarták ölni az angol katonákat. A britek egy idő után tanultak a leckéből, és az első világháborúban már sokkal visszafogottabb egyenruhában harcoltak.

Valaki aztán előállt azzal az ötlettel a Gallipoli-félsziget ostrománál, hogy a baráti egységeknek fel kellene ismerniük egymást, ezért viseljenek fehér karszalagot, ám azt a sötétben nem csak a britek látták.

Zsugorodó porosz egyenruha: A hétéves háború volt a XVIII. század legjelentősebb fegyveres konfliktusa, amiben a poroszok anyagilag alig vettek részt, ezért az egyenruha tervezésekor is csak a legszükségesebb anyagokat használták, és próbálták nem túlméretezni a holmikat. Ennek eredményeként az uniformis nedvesség hatására összement.

Az összezsugorodott egyenruha egyfelől nehezítette a mozgást, másfelől helyenként elszorította a vérkeringést. Mivel egy idő után begombolni sem lehetett, ezért a porosz katonák halálra fagytak a hideg időben.

Az olasz papírcipő: Németország 1914-ben harcot indított az oroszok ellen, amibe néhány olasz kontingens is próbált segíteni, de a katonák cipője semmit sem ért az orosz hidegben.

Első világháborús fejviselet: Mivel az első világháborúban az egyik leggyakoribb halálok a fejbe fúródó srapnel volt, ezért a világ seregei igyekeztek megoldani a problémát. Például a német Stahlhelm védte a fej nagy részét és a nyakat, illetve nem lógott túlságosan a katona látómezejébe.

A britek sisakja nagyobb részt hagyott szabadon, ami miatt nem kevés katona elhalálozott. A franciák seregei jártak a legrosszabbul, mert acélsisak helyett divatos sapkákat viselt.

(Forrás: raketa.hu)