Csak a könyve népszerűsítése miatt találta ki a több személyiséget Shirley Ardell Mason?



Titkos dokumentumok, amelyek esetében valószínű, hogy soha nem fogjuk megtudni, hogy pontosan mi áll bennük.Shirley Ardell Mason fájlok: Arthur Flora Rheta Schreiber állított emléket Shirley Ardell Mason életének a Sybil című könyvében, amit 1973-ban adtak ki, majd 1976-ban megfilmesítették. A valóságban Mason a Columbia Egyetem hallgatója volt az 1950-es években.

Mivel a nő sok ideje küzdött érzelmi problémákkal, ezért Cornelia B. Wilbur pszichiáterhez járt terápiára. Ezek az ülések adták a könyv alapját. A pszichiáter több személyiségi rendellenességet fedezett fel a páciensénél, akiben összesen tizenhat személyiség lakozott.

1998-ban Robert Rieber és John Jay a Büntető Igazságügyi Kollégiumból azzal vádolta Wilburt, hogy manipulálta Masont, akivel ők is találkoztak, és szerintük a nőnek nem volt többszöri személyisége, hanem disszociációs rendellenességben szenvedett.

Mason 1998-ban, 78 éves korában halt meg. Mellrákos volt. Az ügye továbbra is ellentmondásos, és valószínűleg az igazság soha nem derül ki, ugyanis az adatvédelmi törvények miatt nem valószínű, hogy valaha nyilvánosságra hozzák a terápiás nyilvántartásait.

Egyesek szerint Mason elárulta az írónőnek, hogy csak azért találta ki a többszörös személyiséget, mert ezzel akarta elérni, hogy többen vegyék meg a könyvét.

Az ikervizsgálat: Az 1960-as és 70-es években készített természettudományos tanulmányt a híres New York-i pszichológus, Viola Bernard és munkatársa, Dr. Peter Neubauer. A két tudós rávett egy örökbefogadási ügynökséget arra, hogy elválasztott ikreket küldjenek különböző otthonokba úgy, hogy az örökbefogadó szülőknek ne árulják el, hogy a gyerekek ikrek.

1963-ban Bernard írt egy tanulmányt, ami a „természet kontra nevelés” kérdésével foglalkozott. Ebben a kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy a gyerekek mennyire alakítanak ki saját identitást egy olyan környezetben, ahol nem ismerik az ikertestvérüket.

Az örökbefogadó családok külön-külön utaztak havonta a központba, ahol 12 éven át IQ teszteket és beszéd elemzést végeztek. A tanulmány 1980-ban fejeződött be, vagyis akkor, amikor már kiderült, hogy a közvélemény nem nézi jó szemmel az ilyen jellegű kutatásokat, ezért Neubauer úgy döntött, hogy nem hozza nyilvánosságra a kutatás eredményeit.

A Yale Egyetem összegyűjtött minden információt a tanulmányból, majd 2066-ig titkosította azt, ugyanis addigra valószínűleg már mindenki meghal, aki részt vett a kutatásban.

Néhány dolog azonban így is kiderült a tanulmánnyal kapcsolatban, így például az, hogy Elyse Schein 35 évesen tudta meg az adoptálást végző ügynökségtől, hogy van egy ikertestvére, akinek a neve Paula Bernstein, valamint tudomást szerzett a kísérletről is.

Amikor az ikerpár végre találkozott egymással, akkor vizsgálni kezdték az örökbefogadásuk részleteit, ami során kiderült, hogy Bernard már meghalt, Neubauer viszont még élt. A kutatók csak a sokadik kérés után döntött úgy, hogy találkozik az egykori alanyokkal, akiktől nem kért bocsánatot és megbánást sem tanúsított.

A vizsgálatban résztvevők közül egy hármasikrek is tudja már az igazat, de állítólag legalább hat ikerpár lehetett az alanyok száma. A kísérletet évekig támogatta a Jewish Board, ami az USA egyik legnagyobb nonprofit mentális egészségügyi és szociális szolgáltatási ügynöksége, és Louise Wise örökbe adó, aki folyamatosan akadályozta a nyomozásokat. A fontos iratok kiadását általában megtagadják, vagy olyan erősen cenzúrázzák, hogy abból semmi sem derül ki.

(Forrás: noiportal.hu)

Ajánló

Ajánló