A valóságban nem voltak olyan nemesek a lovagok, mint a filmekben



Középkori tények, amelyeket tévesen ábrázoltak a filmekben és sorozatokban.Nemes lovagok: A sorozatok és a filmek úgy mutatják be a középkori lovagokat, hogy ők a bátorság, a becsületesség és az igazságosság jelképei. Az igazság azonban az, hogy míg a filmekben az igazi harcosok megvédik a gyengéket, és megbüntetik a rosszakat, addig a valóságban nem volt mindegyik lovag jó.

Sokuk, ha nem éppen háborúban harcolt, akkor a környezetüket terrorizálta, ezért a XIV. században az urak feladatokat találtak ki nekik, hogy így kössék le a lovagokat. Egyesek szerint a keresztes hadjáratok célja is csak az volt, hogy így tartsák távol a fiatal férfiakat a környezetüktől.

Bevehetetlen erődök: A filmek és a sorozatok általában úgy ábrázolják a középkori várakat, hogy azok egy zöld rét közepén álló kőerődök, melyeket vízzel teli mély árok ölelt körbe. Valójában rendkívül kevés erődítményt építettek kőből.

Mivel a kastély elsősorban otthon volt, ezért a legtöbb kicsi, fából és sárból készült épület volt. Ha mégis körülvette egy árok, akkor abban nem volt folyton víz. A falak magasabbnak néztek ki, és az épület megtámadása nehezebb feladatnak bizonyult.

Középkori háziasszonyok: Bár a filmek és a sorozatok úgy állítják be, hogy a nőknek sanyarú sors jutott a középkorban, mégis a valóságban nem volt olyan komor és sötét életük. Sok nőnek nem kellett egész nap otthon maradnia, ugyanis segíthettek a férjüknek, de akár valamelyik céhnél is dolgozhattak. Az viszont előfordult, hogy a nőknek engedélyt kellett kérniük a férjüktől, hogy valahol dolgozhassanak.

A jó képességekkel rendelkező nők másokat, még férfiakat is, taníthattak. Sok nő tehát csak akkor foglalkozott a házimunkával, amikor nem dolgoztak. A főzésre nem volt mindig szükség, ugyanis több eladó is főtt ételeket árult a nagyobb városokban. Az özvegy asszonyok megörökölhették az elhunyt férjük vállalkozását.

Szörnyű modor: A filmek és a sorozatok általában úgy mutatják be a középkori arisztokraták és hétköznapi emberek ünnepeit, hogy pusztakézzel ragadták meg az ételt, és ősemberek módjára ettek, de ez a valóságban nem így történt, ugyanis illemtan határozta meg az emberek étkezését. Többségük késsel és kanállal evett, valamint terítőket és szalvétákat is használtak.

Az emberek a saját késüket vitték vendégségbe, és azzal ettek. Az asztalon való könyöklés tilos volt, ahogy az is, hogy túl sok ételt vegyenek a szájukba. A kenyeret nem tépték darabokra, hanem felvágták.

Azt is érdemes tudni, hogy a filmekben gyakran látott pulyka és burgonya valójában csak a XVI. században került az emberek asztalára.

Külföldi emberek: A filmek és a sorozatok nem ezt sugallják, de a valóságban nem volt szokatlan a középkori emberek számára az, hogy különböző nemzetiségű személyekkel találkoznak. Leginkább a késő középkorban volt jellemző, hogy az európai városokban afrikai és közel-keleti emberekkel lehetett találkozni, ugyanis akkoriban építették ki a kereskedelmi útvonalakat, amelyeken keresztül más országok kereskedői érkeztek Európába.

Csaták: Az igaz, hogy a katonai parancsnokok figyeltek a harcosok motivációjára, de a nagy beszédeket a csaták előtt a táborban mondták el, hiszen nem lett volna bölcs kiáltozva vonulni a csatatérre, mert azzal csak könnyű célponttá tették volna magukat az íjászok számára, másfelől a harcosok többsége semmit sem hallott volna a beszédből.

A filmek és a sorozatok nemcsak ezt mutatják be a valóságtól eltérően, hanem magát a harci jeleneteket is, amiket azzal igyekeznek élvezhetőbbé tenni, hogy a harcosokat a valóságtól nagyon eltérően mutatják be.

Páran fényes páncélt viselnek, míg mások rongyokat vagy álcázó holmit. A valóságban azonban ez nem volt ennyire nyilvánvaló. Például a Rettenthetetlen című filmben kék vonalak jelezték, hogy kik a skót harcosok, de a valóságban az esemény után még ezer évig nem terjedt el ez a szokás.

(Forrás: noiportal.hu)

Ajánló

Ajánló