Érdekességek Sam Neillről



Ezeket a dolgokat talán még nem tudod a 75 éves színészről.Habár két Marvel-filmben is feltűnt, egyáltalán nem érti az egész MCU-t: A Thor: Ragnarökben és a Thor: Szerelem és mennydörgésben bukkant fel Neill, méghozzá egy színdarabban, amiben ő alakította Odint.

Ezzel kapcsolatban arról beszélt a színész, hogy értetlenül állt a forgatás előtt, mert fogalma sem volt a szerepről, ráadásul soha nem értette a Thor filmeket és az egész Marvel Moziverzum rejtély számára, ami csak összezavarja.

A Brit Birodalom Rendjének Tisztje: 1991-ben kapta meg Neill a Brit Birodalom Rendjének Tisztje címet a színészi szolgálataiért. Bár ennek a rendnek van olyan fokozata, amihez jár a „Sir” előtag, ő nem ezt a fokozatot viseli.

Ugyanakkor a „Sir” nevet kiérdemelte, méghozzá az Új-Zélandi Érdemrenddel, amit ugyancsak megkapott. Ezt az elismerést azok kaphatják meg, akik „tevékenységükkel érdemes szolgálatot tettek a Koronának és a nemzetnek, vagy a kiválóságukkal, tehetségükkel, hozzájárulásukkal és egyéb érdemükkel a Korona vagy Új-Zéland számára polgári vagy katonai minőségben kiemelkedő szolgálatot tettek”.

A színész ezeken kívül más elismeréseket is kapott. 2002-ben díszdoktorrá avatták a Canterbury Egyetemen, ahol angol irodalmat tanult. 2019-ben az Equtiy New Zealand Életműdíját vehette át a színészi munkásságáért. 2020-ban az Új-Zélandi Művészeti Alapítvány Ikon-díjat kapta meg, amit csak húsz élő személy tudhat magáénak.

Sokáig dadogott: Nagyrészt elmúlt Neill fiatalkori dadogása, de az néha még most is érezhető a beszédén. Saját bevallása szerint, azért beszél tétován, mert fiatalabb korában nagyon félénk volt, és attól tartott, amikor mondtak neki valamit, hogy válaszolnia kell, ezért csak keveset beszélt. A színészet azonban terápiás hatással volt rá és általa sikerült növelnie az önbizalmát.

Mivel Neill lánya is dadogott, ezért a logopédiai vizsgálat megerősítette benne azt a feltételezést, hogy genetikai hajlam áll a dadogás hátterében. Bár A király beszéde (2010) című filmet a magáénak érezhette az egész dadogó közösség, mégis Neill szerint nem hiteles az az elképzelés, hogy V. Györgyöt megfélemlítette az apja, tehát gyerekkori trauma okozta a dadogást, mert szerinte ez genetikai hajlam.

A Brit Dadogó Szövetség megjelentette a honlapján a színész véleményét, amiben hosszabban kifejtette például az önbizalom megszerzésének fontosságát. A színész azonban nemcsak a szövetség támogatója, hanem az Australain Speak Easy Associationé is.

Neillt nem szedték szét a felvállalt véleményéért. Ellenkezőleg! A világ dadogó közössége örömét lelte abban, hogy egy híres színész beszélt a témáról, a népszerűségét pedig növelte, hogy már az internet előtti időkben is nyíltan beszélt a dadogásról, ezzel megerősítve az elkötelezettségét és az együttérzését.

Forgatott egy személyes dokumentumfilmet Az örömtelenség mozija címmel, de ez a film egyáltalán nem örömtelen: 1995-ben, Judy Rymer társírója és társrendezője volt Martin Scorsese Century of Cinema című sorozatának, aminek kilencedik része Az örömtelenség mozija: Sam Neill személyes utazása címet kapta.

Ebben a színész a gyermekkoráról, az emlékeiről, önmagáról, a nemzetről, a filmezésről mesélt, illetve arról, hogy hogyan szerzett világhírnevet másfél évtized alatt. Beszélt arról, hogy mely filmek hozták el neki a nemzetközi ismertséget, de szó esett arról is, hogy mi mozgatja a filmeseket, milyen kulturális háttérből (vagy annak hiányából) származnak. Minderről Neill kimondottan személyes szemszögből, szellemes és éleslátó megjegyzésekkel beszélt.

Többek szerint ez a legjobb áttekintés az új-zélandi filmről, ami bepillantást nyújt a kultúrájukba. A címben szereplő örömtelenség az új-zélandi filmek sötét és a nem túl közkedvelt témák iránti vonzalmára utal. A Cannes-i Filmfesztiválon bemutatott Az örömtelenség mozija: Sam Neill személyes utazása megnyerte a legjobb dokumentumfilmnek járó díjat Új-Zélandon 1996-ban.

(Forrás: hu.ign.com)

Ajánló

Ajánló