Temetői hiedelmek és Halloween legendája

Az emberek rengeteg babonát kapcsolnak a sírokhoz.Közeledik halottak napja, amikor sokan mécsesekkel, koszorúkkal keressük fel az elhunyt szeretteink sírját, hogy megemlékezzünk róluk. Habár a többség azt gondolja, hogy ezt szeretetből tesszük, valójában az őseink még féltek a túlvilágtól és szellemektől.

A temetésekkor például azért öltöttek fekete ruhát, mert nem akarták, hogy a szellemek megtalálják őket, amikor ismét színes holmiban járják az utcákat. A temetés szertartása is a félelemből, babonákból táplálkozott.

Mivel az embereket mindig is foglalkoztatta a túlvilág, emiatt nem meglepő, hogy az egész világ összes kultúrájára jellemző, hogy valamilyen babonát költöttek a temetőkhöz. A nagyszüleink például mindig alaposan lepucolták a cipőjük talpát, ha temetőben jártak, hogy ne vigyenek be a házba halott földet, mert az csak bajt hoz a fejükre.

Más hiedelem szerint egy marék föld a sírról megszünteti a gyerekek szenvedését. Ha pedig egy rugdosós tehén hátára kötöttek belőle, akkor az elfelejtette a rossz szokását. Ha gyógyító erejű fűre volt szükségük, akkor az őseink éjfélkor kimentek a temetőbe, és hét sírról szedtek füvet!

Amennyiben rontást akartak levenni, akkor a fejfájáról szedtek le egy szilánkot, de akkor is szereztek egyet, ha nem akarták, hogy a halott visszatérjen, mert ebben az esetben szilánkot kell füstölni a házban.

A nagy szárasság idején fejfát áztattak a patakba, hogy végre eleredjen az eső. Aki szerencsét akart, az koporsó szilánkot vett magához. A koporsószeget egyrészt azért tartották meg, hogy meggyógyítsa a fülfájást, másrészt a jászolba, ülőbe tették, hogy bőséget hozzon. Ha a temetőben koponyát találtak, akkor azt elégették, hogy a porával kigyógyítsák a részegeket az alkoholizmusból. A jászol alá azért ásták el a port, hogy kövérek és fényesek legyenek az állatok.

Állítólag a haldokló emberért mindig egy olyan rokon jön el, aki már itt hagyta a földi létet, és elkíséri a túlvilágra a lelket, akinek el kell számolnia a földi életével. Ezt követően a mennybe, a tisztítótűzbe, a pokol tornácára, vagy a pokolba kerül.

A mennyországba keskeny, tövises ösvényen kell végigmennie a léleknek, hogy elérjen a kapuhoz, ami előtt Szent Péter őrködik. Ő az, aki elirányítja a halottat, hogy hol fogja eltölteni az örökkévalóságot. A tisztítótűz célja az, hogy megszabadítsa az embert a bűneitől. Minél tisztább lesz a lélek, annál jobban emelkedik fel, míg végül az angyalok eljönnek érte, és felviszik a mennyországba.

A pokolba hosszú út vezet, ami egyenesen a föld alá visz, ahol pörkölődés, szurokba főzés, örökös szomjúság, és más válogatott kínok várják az elkárhozott lelket. A tolvajokat például a kezüknél fogva lógatják fel, míg a pletykálkodós emberek a nyelvükön lógnak.

Akik a pokol legmélyebb szintjén vannak, azok követték el a legnagyobb bűnöket, amiért örökre szenvedni fognak. Akik a legfelső szinten, tehát a purgatóriumban tartózkodnak, azok csak rövid időt töltenek el ott. A poklot szögesdrót veszi körül, egy óra pedig megállás nélkül a következőt üti: SO-HA-TÖB-BÉ, MIND-Ö-RÖK-KÉ

A babonák szerint nem kerül mindenki a túlvilágra. Ha egy lélek a földön reked, akkor szellemmé válik. A lélek a halál után, elhagyja a testet, de nem megy messzire. A koporsója lezárása után, annak a fedelére ül, majd a temetés után a sírjelre telepszik, és leváltja az előtte meghalt lelket a temetőőrségből.

A halott lelke összesen 40 napig tartózkodik a földön. Mindig éjfélkor kezd bolyongani, de az első kakasszóra távozik. Miután letelt a 40 nap, a lélek elindul a túlvilágra, és ezzel végképp eltávozik, hacsak nem volt olyan nagy vétke életében, amiért nem léphet be a túlvilágra, mert akkor itt ragad, és belőle lesz a kísértet.

Egyes hiedelmek szerint a lelkek láthatatlanok, emiatt a szellemek jelenlétére csak abból lehet következtetni, hogy zajt csapnak, csörömpölnek, leverik a tárgyakat, becsapják az ajtó, és az állatok, főleg a kutyák, őrülten kezdenek viselkedni. A földön rekedt lelkeknek valamilyen befejezetlen ügyük van, az élőkkel szemben pedig lehetnek jó vagy rossz szándékaik.

Egyes babonák úgy tartották, hogy le kell szögezni az elhunytat a koporsójában, és akkor nem térnek vissza. Más településeken az ablakon vitték ki a halottat, hogy ne térjen vissza, de akadt olyan hely, ahol zajt csaptak, hogy elijesszék a lelket.

Akadt olyan szokás is, amely miatt a halott haját, vagy a szemfedője egy darabját elfüstölték, vagy a koporsót a küszöbhöz érintették, hogy megakadályozzák a visszajárást. Annak érdekében, hogy a léleknek sima útja legyen, kinyitották az ablakot, amikor beállt a halál. Akik azt akarták, hogy a szeretett személy lelke visszajöjjön, azok sírkereszttel tüzeltek, és kifőzték az elhunyt ruháját.

Máshol attól féltek, hogy a halott magával visz valakit a családból, ezért a koporsó lezárása előtt megfogták az elhunyt lábujját. Ugyanez volt annak is a célja, ha a temetésről hazaértek, és a kéménybe, vagy a kemencébe kiabáltak.

A Halloween hazánkban egyre népszerűbb, ám ez is többről szól, mint egy jelmezes buliról. Az ünnep legendája eredetileg Írországból származik. A történet főszereplőjét Jack, aki patkolókovács volt. Emberileg borzalmas személy volt, ugyanis fösvény, részeges személy hírében állt, tehát nem csoda, hogy az Ördög szemet vetett a lelkére.

Jack a Mindenszentek előestéjét is az egyik kocsmában töltötte. Ekkor jelent meg az ördög, akit Jack rábeszélt, hogy vegyen neki egy utolsó italt, még mielőtt vele menne. Az ördög nem bánta, ám a fizetéskor jött rá, hogy nincs is pénze, ezért önmagát változtatta át egy hatpennys érmévé, és azzal fizette ki a kocsmárost.

Jack felkapta az érmét, és a bugyellárisába zárta, ugyanis a férfi ezüst keresztet hordott magánál, ezért az ördög nem tudott kiszabadulni. A patkolókovács alkut kötött az ördöggel, amely úgy szólt, hogy elengedi, ha a gonosz szolgálója ad még neki tíz évet, és csak akkor viszi el a pokolba. Az ördög elfogadta az ajánlatot.

Tíz évvel később, napra pontosan, a Mindenszentek előestéjén újra beállított az ördög, ám a kovács most is kitalált valamit. Ezúttal utolsó vacsoraként egy almára vágyott. A Pokol Ura nem tanult a korábbi hibájából, és teljesítette Jack kívánságát.

Nagy nehezen talált is egy almafát, amire felmászott. Jack ekkor fogta a kését, és egy keresztet véset a kéregbe, tehát az ördög megint fogságba esett. Jack most nem újabb tíz évet kért, hanem azt, hogy örökre hagyja békén.

Az ördög úgy döntött, hogy nem ér meg a vesződséget a férfi, úgyhogy lemondott a romlott lélekről. Jack kivéste a keresztet, az ördög pedig visszaszállt a pokolba, és többé nem próbálta megszerezni a kovács lelkét, aki hosszú évekig élt.

Amikor Jack sok meghalt, akkor a bűnei miatt nem kerülhetett a mennyországba, hanem a pokol kapujához irányították, de onnan is elküldték, mert az az ördög megígérte, hogy nem tart többé igényt a férfira.

Jack tehát indulhatott vissza oda, ahonnan jött. Az útja során korom sötét vette körül, és vacogott a hidegtől, valamint a széltől. Az ördög megsajnálta, és adott neki egy izzó parazsat a pokol tüzéből. Jack egy kivájt marharépába rejtette a parazsat, és úgy vitte az úton.

Jack elkárhozott lelke azóta világít az éjszakában Mindenszentek előestéjén. Az angolszász országok ugyanehhez az estéhet kötik a boszorkányok, szellemek és kísértetek ünnepét. Amerikában pedig Jackre emlékére faragnak töklámpást.

(Forrás: ghost.abbcenter.com, legendavadasz.hu)