A divatszakma legnagyobb titkai, amikről mindenkinek tudnia kellene

Hol készülnek a márkás holmik? Mennyit keresnek a gyakornokok? Másolják-e egymás kollekcióját a nagy divattervezők?Nem követi mindenki a divat legfrissebb híreit, pedig van néhány fontos dolog, amivel mindenkinek tisztában kell lennie, ha öltözködik, függetlenül attól, hogy csak megveszi, ami jól áll neki, vagy gondos utánajárás után választja ki a neki leginkább megfelelő holmit.

Íme a csillogó-villogó világ legnagyobb titkai, amelyekről senki se szeret beszélni!

Lehet vásárolni követőket: A XXI. században előfordulhat, hogy nem szereplünk annyira jól egy állásinterjún, mint a riválisunk, mégis megkapjuk a munkát, mert több a követőnk a közösségi médiában. Mivel ezzel az előnnyel az álláskereső is tisztában van, ezért nem ritka, hogy elképesztő a rajongótábora, ám a látszat csalhat.

A közelmúltban kiderült, hogy a bloggerek „rásegítenek” arra, hogy több legyen a követőjük. Az egyik újság listája szerint 3 dollárért 100 új követő vehetünk, ráadásul napjainkban komplett iparág épült a közösségi médiában elérhető követők növelésére, sok cég pedig nem tudja, vagy nem is akarja, ellenőrzi a hű és aktív követőket.

A pénz uralja a tartalmat (is): Butaság lenne azt feltételezni, hogy a divatmagazinokban azok a cégek kapnak nagyobb helyet, akik tényleg letettek valamit az asztalra. Általában elmondható, hogy az kap teret, aki fizet érte.

Napjainkban ennek a gyakorlatnak egyre nagyobb a népszerűsége, hiszen mindenki unja a hirdetéseket, de a cikknek álcázott PR-anyag sokak érdeklődését felkelti. Igaz, ez az olvasó megtévesztésének minősül, ezért a nyomtatott sajtóban a lap szélén fel kell tüntetni, ha szponzorált anyagról van szó.

Az online felületen már nem ennyire egyértelmű a dolog, hiszen az internetes magazinok telenyomják linkekkel a cikkeket, úgyhogy ember legyen a talpán, aki kitalálja, hogy melyik tartalom szponzorált és melyik nem.

Koppintás: Nem kizárólag az utcai divat márkák, hanem a nagy divatcégek között is komoly küzdelem folyik azért, hogy egyedit alkossanak. A harc közben a dizájnerek egymástól szerzik az inspirációt, vagy egy neves tervező les el ezt-azt egy kicsi, független alkotótól. A divatbemutatók végén, a közönség előtt meghajló dizájner is csak mások helyett zsebeli be az elismerést, mert a munka legnagyobb részét névtelen, láthatatlan tervezőbrigád végezte.

Ha esetleg két különböző boltban, de egymáshoz nagyon hasonlító holmit látunk, akkor ennek oka állítólag az, hogy két tervezőnek nagyjából ugyanabban az időben, hasonló ötlete támadt. Ezt persze egy olyan világban, ahol az interneten egy pillanat alatt utána lehet nézni bárminek, nehezen lehet bizonyítani.

Trendi ajándékok: Ha csak azért iszunk Starbucks kávét, mert Kendall és Kylie Jenner is ezt teszi, akkor jobb, ha tudjuk, hogy a celebek nem azért járnak a kávézóban, mert az a kedvencük, hanem azért, mert a cég fizetett nekik azért, hogy az ő papírpoharukat szorongassák. Ugyanígy tett az Ugg is, akik azért perkáltak a Jenner testvérpárnak, hogy Kendall és Kylie az ő üzletükbe nézelődjenek, vásároljanak.

Ez a gyakorlat azért helytelen, mert egyrészről megtévesztik vele a fogyasztókat, másrészről nem informálják körültekintően az embereket, hiszen a hírességek használják az ajándékba kapott termékeket, de a fotókon úgy tűnik, hogy azokat nem kapták, hanem ők választották.

Honnan jönnek a nagy pénzek: Több, mint 60 éve létezik a gyakorlat, amely során eladunk bizonyos jogokat valakinek, hogy az továbbra is a nevünkkel forgalmazza a termékeket. A márkánk bevétele valószínűleg nem az általunk tervezett holmiból fog származni, hanem azokból a termékekből (például napszemüveg), amelyeknek készítési és forgalmazási jogát eladtuk valakinek.

Ennek a következménye az lehet, ami Pierre Cardin esetében történt, ugyanis annyira felhígult a márkája, hogy már a Lidl-ben is vásárolhatunk Cardin termékeket, persze ez még nem jelenti azt, hogy Cardin nem keres jól.

Az alulfizetett (vagy fizetést nem kapó) gyakornokok: Nem kizárólag a divatszakmát érintő kérdésről van szó. Ha ugyanis nem csak mutatóba járunk be a gyakornoki időnk alatt, hanem tényleg olyan munkát végzünk, ami hasznos a cégnek, akkor illene fizetést kapnunk, ám ez sokszor nem így van.

Amennyiben esetleg egy idő után elegünk lesz, mert azt látjuk, hogy már többet dolgozunk, mint azok, akik fizetést is kapnak, akkor a főnök azzal hiteget, hogy „hamarosan felveszünk és kapsz rendes fizetést”.

Nemrég az Olsen-ikrek nevével jegyzett The Row hírnevén esett csorba, ugyanis egy korábbi gyakornok beperelte a céget, amiért dehidratáció miatt kórházba került. Ez lett a következménye annak, hogy heti 50 órát dolgozott.Hol és kik készítik a ruhákat: Attól, hogy márkás boltba járunk, még nem biztos, hogy nem Ázsiában, vagy Afrikában varrják a ruhánkat. Ezt bizonyítja a 3 évvel ezelőtti botrány, a Rana Plaza tragédiája.

A többszintes épület összeomlásakor több, mint ezer ember halt meg. Kiderült, hogy az ingatlanban varrodákat üzemeltettek, ahol elképesztően alacsony munkabérért (körülbelül havi 70 dollárért kap egy ilyen munkáért az ember Bangladesben), rossz körülmények között, varrták a munkások a ruhákat a nagy, nyugati cégeknek.

Ez a gyakorlat az oka annak, hogy a fast fashion ilyen alacsony árakon adhatja a ruhákat úgy, hogy még haszna is van rajta, hiszen a késztermék árára még rájön a szállítás, a reklámköltség, és egy sor más tényező, ami kiadja a végső árat.

Nem lenne szép azonban teljesen elítélni a divatcégeket, hiszen lehet, hogy kevés pénzt kapnak a varrodai dolgozók, ám mégiscsak munkalehetőséget adnak a felnőtteknek és a gyerekeknek, akiknek lehet, hogy különben ennyi fizetésük se lenne.

A címkének azonban kár lenne hinni, ha az áll rajta, hogy Made in Italy, mert valószínűleg Made in Közel-Keletet kellett volna rányomni.

A modellek fizikai és mentális sanyargatása: Gyakran hallani, hogy a modellek mit tesznek meg azért, hogy vasággyal együtt nyomjanak 40 kilót. Korábban akadt olyan rémhír, hogy narancslébe áztatott vattát esznek, hogy vékonyak maradjanak, a bőrük csillogását pedig gyógyszerekkel érik el.

Ennek az egészségtelen életmódnak az eredménye az, hogy halálos áldozatokat szed a modell szakma, ezért minden évben előkerül egy-egy újabb módszer, amivel próbálnak véget vetni ennek a gyakorlatnak.

Cara Delevingne színésznő korábban arról beszélt, hogy a lányok nagyon fiatalon kezdenek modellkedni, ami azzal jár, hogy elszakadnak a családjuktól, óriási rajtuk a nyomás, a folyamatos hajtás, és rengeteg rivális miatt. A modellkedés tehát testileg-lelkileg teszi tönkre az embert.

A nagy cégek „öko” és környezetbarát megmozdulásai: Rengeteg világcég használja ki a most divatos környezettudatos-újrahasznosított-bio-öko trendet. A környezetvédelemre irányuló akciók és kampányok ellenőrizhetetlenek, ráadásul drágább a környezetbarát megoldás.

Emiatt keveredett botrányba Dolce&Gabana 2011-ben, ugyanis kiderült, hogy az egészségre és a környezetre ártalmas homokfúvással érik el a farmerok kopottas hatását. A cég nem volt hajlandó átállni a mechanikus koptatásra, mert az néhány centtel drágább technika, az pedig őket nem érdekli, hogy mennyi munkás hal bele az eljárás során kialakult súlyos betegségekbe.

Férfiak uralják a divatszakmát: A munkaerő 70 százalékát a nők teszik ki, de a cégvezetésben ez a szám csak 25 százalék. A legismertebb divattervezők is férfiak. Ennek oka állítólag az, hogy a férfiak határozottabbak.

(Forrás: divany.hu)