Igaz történet ihlette mesék
Aranyhaj, Hamupipőke, Hófehérke, Jancsi és Juliska se csak a képzelet szüleménye.Gyerekkorunk kedvenc meséjéről valószínűleg soha nem hittük volna, hogy van némi valóságalapja, hiszen a tündérkeresztanya, a törpék és a gonosz boszorkány se olyasmi, amivel összefuthatunk az utcán.
Az alábbi meséket azonban igaz történetek ihlették.
Aranyhaj: Egy korai keresztény történetéből táplálkozott a mese. A III. században élt egy gazdag kereskedő Kis-Ázsiában. Az illető annyira szerette a lányát, hogy minden udvarlótól és kérőtől eltiltotta. Állítólag a kereskedő annyira féltette a gyereket, hogy mindig bezárta a toronyba, hogy ne találkozhasson férfiakkal, amíg ő nagyobb utazásra megy. Arról nem szól a fáma, hogy miképpen került képbe a hosszú haj.
A lány, valószínűleg a bezártság miatt, felvette a keresztény vallást, és minden toronyban töltött nap olyan hangosan imádkozott, hogy azt még a városban is lehetett hallani. Amikor ez eljutott a lány apjának a fülébe, akkor az hazarohant, mert a római prokonzul le akarta fejeztetni Aranyhajat.
A férfi megmentette a kivégzéstől a lányt, de így is meghalt, mert hamarosan belecsapott egy villám, amit a lány nem élt túl. Szerencsére a mese nem követi teljesen a legendát.
Hamupipőke: Generációk nőttek fel az egyik leghíresebb mesén, ami szintén nem teljesen az írói fantázia szüleménye. Az eredeti történetben természetesen nem szerepelnek varázsigék, tündérkeresztanyák, vagy hintóvá változó tökök.
Az igazi Hamupipőke neve Rhodopis volt. Ez görögül rózsás arcot jelent. A lányt időszámításunk előtt 500-ban rabolták el, és tették rabszolgává Trákiában. Mivel Rhodopis haja szőke, a szeme kék, a bőre világos volt, ezért alaposan kitűnt az egyiptomiak közül.
Rhodopis hamarosan a gazdája kedvence lett, akitől nagyon drága cipőt kapott. Az aranycipellő felkeltette II. Ahmose fáraó figyelmét, aki feleségül akarta venni a lányt. Mint tudjuk, akkoriban a fáraóknak nem egy felesége volt, tehát Rhodopis csak egy volt a sok közül.
Jancsi és Juliska: Erről a meséről azt feltételezhetjük, hogy azért találták ki, hogy elvegyék a gyerekek kedvét a csavargástól, ám az 1300-as években nagyjából valóra vált a rémmese. Ebben az időben nagyon sok országban súlyos betegségek sújtották az embereket, akik közül rengetegen meghaltak. Emellett a kannibalizmus is ugrásszerűen megnőtt. A szülők arra kényszerültek, hogy az erdőkbe, elhagyatott vidékekre küldjék a gyereküket, hogy azok megússzák a járványokat.
A mese második része állítólag egy Kathatina nevű pékről szól, aki az 1600-as években aratott hatalmas sikert a mézeskalács süteményeivel. Ezt irigyelte meg egy féltékeny vetélytárs, akit azzal vádolta meg a nőt, hogy boszorkány.
Az 1600-as években ez komoly vád volt, ezért a városiak elkergették Katharinát, akit néhány dühös szomszéd megkeresett. Amikor megtalálták a péket, akkor hazavitték, és a sütőben elégették.
Hófehérke: A törpék és a gonosz mostoha miatt valószínűleg kevesen hinnék, hogy Hófehérke története is megtörtént eseményeken alapszik. Az eredeti Hófehérke Margaret Von Waldeck, egy XVI. századi nemes lánya volt. Margaret a bányászként dolgozó fiútestvéreivel nőtt fel, meglehetősen rossz körülmények között, ezért aggatták rájuk az emberek a „törpe” gúnynevet.
Az igazi Hófehérke már a 16. születésnapján gyönyörűnek számított, emiatt nem meglepő, hogy felkeltette II. Fülöp, spanyol herceg figyelmét. A szimpátia kölcsönös volt. A két fiatal hamarosan az esküvőt kezdte tervezni, ám ez nem tetszett II. Fülöp mostohaanyjának, aki utálta Margaretet.
A frigyből nem lett semmi, ugyanis a mostoha egy ügynökkel megmérgeztette a lányt. Margaret halála miatt nem lehetett felelősségre vonni a mostohaanyát, mert ő még az igazi Hófehérke halála előtt meghalt.
(Forrás: bien.hu)
Ajánló
Ajánló
-
Facebook