Ki volt valójában a Mikulás?

A télapó nem egy kitalált alak, hanem létező személy volt, akit most alaposan megismerhetünk.A boltok polcait ellepték a csokoládé Mikulások, ami jól jelzi, hogy kevesebb, mint egy hónap múlva útnak indul a gyerekek kedvence, hogy megajándékozza a jó gyerekeket. A télapónak azonban nemcsak az a dolga, hogy csokit, ajándékot, gyümölcsöt, szenet, virágácsot osszon szét egy éjszaka alatt, ugyanis a Mikulás legendája mögött egy híres történelmi személyiség, Szent Miklós áll.

A Törökországban élő férfit Noel Baba-ként (Ajándékozó Apa) ismerték a helyi gyerekek, ám a múltban sokan igényt tartottak Szent Miklósra, akinek a személyét mindenki magáénak akarta. Az olaszok például odáig merészkedtek, hogy 1087-ben kalózokat béreltek fel azért, hogy rabolják el Szent Miklós csontjait, hogy a hajósok védőszentjeként vigyázzon az olasz kereskedelmi hajókra, amelyek közül rengeteg elsüllyedt a viharok miatt.

1936-ban a Coca Cola szerezte meg Szent Miklóst, akinek a legendáját teljesen kisajátították, és megalkották a december 24-én érkező Télapót, akinek már nincs sok köze az igazi Mikuláshoz, akinek az emlékét még van, ahol őrzik.

Az igazi Szent Miklós-i szeretet és a szent szelleme a törökországi Myrában maradt, és továbbra is erőt ad az ott élő embereknek, akik évezredek óta őrzik az eredeti hagyományt, ami az, hogy a szent december 6-án ellátogat a gyerekekhez és felnőttekhez.

Az évnek ezen a napján, a világ minden tájáról elmennek a gyerekek Demre városába, hogy találkozhassanak a Világ Mikulással, aki előző éjszaka minden kisgyerek ablakába, cipőjébe elhelyezte az ajándékát.

Vannak, akik személyesen is találkozhatnak a Világ Mikulással, ugyanis a kezükbe adja a meglepetést. A világ körbejárása után, a Világ Mikulása egy évre elvonul a gyerekek élmény- és mesebirodalmába, hogy onnan segítsen a kis barátainak, akik az év minden napján fordulhatnak hozzá, hiszen Szent Miklós szelleme mindig ott van, ahol a legnagyobb szükség van rá.

Szent Miklós időszámításunk után 245-ben, Anatóliában, Patara városának egyik gazdag családjába született. A beszámolók szerint már gyermekkorában is történtek vele csodák, de tragédiák is, hiszen árván maradt, amikor járvány tört ki a városban.

Az egyedül maradt fiú hatalmas vagyont örökölt szüleitől, majd az apja testvéréhez, Patara érsekéhez költözött egy kolostorba, ahol a gyerekkorát töltötte. Az évek alatt annyira megszerette a kolostori életet, hogy az iskola befejezése után a papi hivatást választotta.

Az életét az emberiségnek és a gyerekek tanításának szentelte. Bárki is fordult hozzá segítségért, az biztos, hogy megkapta azt. A segítőkészsége hamarosan az egész világon elterjedt, ahol egyre többen foglalták imába a nevét.

270-ben a Jeruzsálembe tartó zarándokútja után, a tengerészek védőszentje lett. Az út után Anatólia fővárosába, Myra városában imádkozott, majd ugyanitt püspökké választották. Az 52 évig tartó püspöksége alatt a szeretete, a gyerekkel és az emberekkel való törődése miatt, vezetőként is tisztelték.

Szent Miklós nem csak beszélt a szeretetről, hanem tettekkel bizonyította azt, ugyanis a vagyonát szétosztotta a gyerekek és az emberek között, hogy ezzel segítsen rajtuk. Ő maga egyszerű, szerény életet élt. Az éhínség idején Szent Miklós egyház teljes vagyonát a nép etetésére fordította, ám ez egyáltalán nem tetszett az egyháznak. Az engedetlenségéért a halála után, egy időre kitagadták az egyházból.Jogos a kérdés, hogy mindebből hogyan jutottunk el oda, hogy a Mikulás ajándékkal tölti meg a csizmákat. Ennek a hagyománynak a hátterében Szent Miklós egyik jó tette áll, ugyanis anno a kolostor szomszédságában egy elszegényedett nemes ember élt, akinek ételre is alig volt pénze. Ennek a férfinak volt három lánya, akik már elég idősek voltak a házassághoz.

Az egyik este a három nővér azon veszekedett, hogy melyikük adja el magát rabszolgának, hogy ezzel segítsen a családon, és támogassa a testvérét a férjhezmenetelben. Ekkor ért az ablakhoz Miklós püspök, aki miután meghallotta, hogy mit terveznek a lányok, visszament a templomba némi aranyért, amit a lányok ablakán bedobott egy kis csomagban.

A lányok azt hitték, hogy csoda történt. Egy évvel később Miklós püspök megismételte a dolgot, de akkor a másik lány ablakán dobta be a keszkenőbe rejtett aranyat. A testvérek meghallották az ablak alatti lépéseket, ezért kisiettek az utcára, és még látták eltűnni a piros ruhás öregembert, akit elnyelt az éjszaka.

A harmadik évben megint elindult a püspök, de akkor olyan hideg volt, hogy a lányok ablakait bepalánkolták. Miklós püspököt ez nem állította meg, ugyanis felmászott a sziklaoldalba épített ház tetejére, és a nyitott tűzhely kéményén dobta be az aranyat.

A legenda szerint a püspök annyira jól időzített, hogy pont akkor dobta be az aranyat, amikor a legkisebb lány a kandalló szerű tűzhelyben készült szárítani a harisnyáját, amibe belepottyant az ajándék.

Az ismeretlen jótevőről lassan kezdték azt hinni, hogy ő a Tél-Apó, hiszen mindig télen történtek a csodák. Idővel kiderült, hogy valójában ki a rejtélyes jótevő, mert a legkisebb lánynak bedobott aranyak között volt egy, amit korábban a helyi aranykereskedő a püspöknek adományozott egy szerencsés üzlet után.

Nem csak ebből derült ki, hogy a csodát Miklós püspöknek köszönhetik, ugyanis december 5-én, a névnapja előestéjén, rendszeresen megajándékozta a gyerekeket különböző édességekkel. Ezért nevezték el „Noel Baba”-ként.

Sajnos Miklós püspök élete nem volt teljesen meseszerű, mert a tragédiákból is kijutott neki. A keresztényüldözések idején foglyul ejtették, megkínozták, éheztették, de kivégezni nem merték. 325-ben részt vett a niceai Első Ökumenikus Zsinaton, ahol egy szenvedélyes vita lezárásaként megütötte Ariust. Ezért azonnal elmozdították a Zsinatból, és felmentették püspöki teendői alól.

Ugyanezen az éjszakán a Zsinat több tagjának álmában megjelent Nikolas, akinek egyik oldalán Isten állt, kezében evangéliummal, a másik oldalán Szűz Mária jelent meg a kezében az érseki palásttal, hogy így nyilvánítsák ki szimpátiájukat a püspök iránt.

Az ébredés után az érintett tanácstagok Nikolashoz rohantak, hogy bocsánatot kérjenek tőle, és visszahelyezzék a pozíciójába. Innentől kezdve hatalmas tisztelet vette körül, és a korábbi incidensről mindenki azt gondolta, hogy nem dühből ütötte meg az istenkáromló Ariust, hanem Isten iránti buzgalmából.

Miklós püspök hosszú életet élt. A legenda szerint 324. december 6-án angyalok jöttek le a lelkéért, és vitték el a végső nyughelyére, ahol egy tiszta forrás csordogál.

(Forrás: santaclaus.hu)