Irodalmi zsenik furcsa szokásai

Tíz híres író, akinek megvolt a maga rigolyája.Az élénk fantáziával megáldott emberek alaposan meg tudják lepni azokat, akik mindig csak a valóságot látják, ám ez nem jelenti azt, hogy mentális beteg lenne az, aki kreatívabb, mint az átlagember. Az viszont igaz, hogy a híres irodalmi zseniknek megvolt a maga furcsa szokása.

Alexandre Dumas: A Három testőr írója minden reggel elsétált a Diadalívhez, ahol megevett egy almát, és várta az ihletet. Ezt követően hazament, leült, és addig fel sem állt, amíg nem végzett a regényével.

Molnár Ferenc: Valószínűleg a legbabonásabb magyar író, aki az első igazi színdarabját, Az ördögöt egy margitszigeti kisszállóban írta, egy kis vas kerti asztal mellett. Amikor a műve siker lett, akkor megvásárolta az asztalkát, amin a további műveit írta.

Ugyancsak babonából azt a frakkot viselte későbbi darabjai premierjén, amit A doktor úr című sikeres bemutatóján. Emellett Molnár nappal nem, csak éjjel tudott írni. Ha mégis nappal kellett dolgoznia, akkor állítólag feketére festette a szobái falait, hogy így keltse életre az éjszaka illúzióját.

A drámaíró rettegett a haláltól, ezért sosem olvasta el az újságban a gyászhíreket, és nem írt végrendeletet. Egy rosszul sikerült bemutató után többé a kritikákat sem olvasta el. A véletlenekben sem hitt, ezért a tűzoltósággal szemközt lévő lakására is tűzbiztosítást kötött, a 4000 könyve mellé.

Philip Pullman: Ifjúsági regényekkel robbant be a brit író, aki speciálisan átalakított fészerben alkot. Csak olyan íróasztalnál ír, amire kézzel csomózott szőnyeget terítettek, és csak egy drága ortopédszékre hajlandó leülni.

A papír sem lehet akármilyen, mert csak olyan A4-es papírra ír, kizárólag golyóstollal, ami kétlyukú, vonalas. Amíg nem készül el a regénye, addig egyetlen papírt sem dob ki, hanem csak a végén válogatja ki a használható oldalakat.

Agatha Christie: A krimik királynője sosem engedte meg az újságoknak, hogy olyan fotót készítsenek róla, amelyen az íróasztala mögött ül, ugyanis nem volt asztala. Az írónő ott állt neki gépelni, ahol éppen volt.

A leghíresebb regényét, a Gyilkosság az Orient expresszen-t a hotelszobájában vetette papírra. De az se volt ritka, hogy a konyhájában, vagy a hálószobájában gépelt. Agatha Christie mindig saját maga írta le a történeteit, ami sok íróra nem volt jellemző. Először mindig a gyilkosság részleteit dolgozta ki, majd a köré szőtte a történetet.

Victor Hugo: A Nyomorultak írója nagy nehézségek árán vette rá magát a munkára, ezért úgy motiválta magát, hogy otthon maradjon, és írjon, hogy az inasával eldugatta az összes ruháját. Mivel meztelenül nem mehetett emberek közé, ezért nem volt más választása, mint az, hogy otthon maradjon, és írjon.

Dan Brown: Az író hajlani négykor kezd alkotni egy antik homokóra mellett. Amikor leperegnek a 60 perc utolsó homokszemei, akkor Brown feláll, csinál néhány fekvőtámaszt, vagy fejjel lefelé lóg, és visszaül dolgozni. Elmondása szerint erre azért van szüksége, mert így a vér és az ötletek is a fejébe tódulnak.

Franz Kafka: Ébredés után az ablak elé állt, és tíz percet gimnasztikázott. Ezt megismételte, amikor befejezte az írást. Kafka ezt mindig meztelenül tette.

Charles Dickens: Nietzsche és Kant is úgy dolgozott, ahogy Dickens, aki járkálás közben alkotott. Az író reggel kilenc és délután kettő között járkált és dolgozott, majd elment egy három órás sétára. Emellett Dickens elvárta, hogy az asztalán mindig minden legyen rendben, a lakásban pedig egy pisszenést se lehessen hallani, amikor írt.

A külsejére is görcsösen ügyelt. Az egyik cselédje elmesélte, hogy Dickens mindig magánál tartotta a fésűjét, amivel akár naponta százszor is megfésülködött. A hálószobájában csak észak felé fordulva tudott elaludni.

Friedrich Schiller: A német író csak akkor tudott alkotni, ha egy alma rohadt az asztalán. A szobában szétterjedő erjedt szag valamiért megihlette.

Honoré de Balzac: Még a legkeményebb kávésok is megdöbbenhetnek azon a mennyiségen, amennyit állítólag az író elfogyasztott a koffeines italból, ugyanis a francia realista regényíró napi 50 csésze feketét kortyolt el. Ez a sokkoló adat megmagyarázza, hogy hogyan tudott napi 16-23 órát dolgozni a sötét szobájában, gyertyafény mellett.

Balzac délután 5-6 óra körül ebédelt, majd éjfélig aludt, utána este írt, ahogy a legtöbb irodalmi zseni. Bevallása szerint egyszer 48 órán keresztül dolgozott, és csak 3 órára állt meg pihenni. Ezek után nem csoda, hogy 51 évesen belehalt az életmódjába.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)