A tudósok sem tudják megfejteni a Herculaneumi tekercseket

A világ öt legtitkosabb dokumentuma, amit a tudomány sem képes értelmezni.Habár a tudomány fejlettebb, mint száz és ezer évekkel ezelőtt, mégis keveset tudunk ahhoz, hogy megértsük a történelem összes titkát, hiszen még a tudósok sem képesek minden régi dokumentumot lefordítani. Ez az oka, hogy a következő iratok még 2017-ben is komoly fejtörést okoznak.

Codex Sinaiticus és Józsué, 1 fejezet 10 vers: A Sínai-félszigeti kódex az időszámításunk előtti IV. századból származó Biblia-kézirat, ami tartalmazza az Ószövetség nagy részét és a teljes Újszövetséget, valamint Barnabás levelét és Hermasz „Pásztor” című írását.

A dokumentumot 1844-ben találta meg Constantin von Tischendorf (1815-1874), a lipcsei egyetem professzora, amikor a Sínai-hegyen található, Szent Katalin kolostorban járt. 2009-ben Nikolas Sarris az egyiptomi Szent Katalin könyvtárban látott egy fotót, amin egy XVIII. századi könyv kötése alatt a Codex Sinaiticus egyik eddig nem ismert lapjának negyede volt kivehető.

A kéziratot azért dobták az elégetésre váró papírokat tartalmazó kukába, mert régen a Szent Katalin kolostor szerzetesei régi pergamenkéziratok lapjait használták kötésre, ugyanis az állatbőrből készült iratok rendkívül ellenállóak voltak.

Sarris korábban segített a Codex Sinaiticus digitalizálásában, emiatt ismerte fel a lapot, amiről Jusztin atya, a kolostor könyvtárosa elmondta, hogy szerinte Józsué könyvének első fejezete olvasható rajta.

Carmarthen fekete könyve: Az Egyesült Királyság egyik legfontosabb középkori kézirata, ami a legrégibb walesi nyelven alkotott, jó állapotban fennmaradt kódex. Ebben olvasható Artúr király és Merlin legrégibb említése.

Az 1904 óta a Walesi Nemzeti Könyvtár tulajdonába tartozó kódex 54 állatbőrből készült pergamenoldalt tartalmaz. A mű a XIX-XII. században népszerű vallásos és világi verseket gyűjtötte össze. Az elnevezését a fekete borítójáról kapta.

A kódex nem teljes, ugyanis több részlet, széljegyzet, rajz eltűnt belőle az idők folyamán. A kutatók azt gyanítják, hogy a XVI. században rongálták meg a fekete könyvet, ami akkor elvileg Jaspar Gryffyth tulajdonában volt. Gryffyth azért szedhette ki a lapokat, mert azok különböztek az uralkodó nézeteinval, vagy újra fel akarták használni a pergament.

Herculaneumi tekercsek: Amikor időszámításunk előtt 79. augusztus 24-én kitört a Vezúv, akkor annyira megrongálódtak a tekercsek, hogy szinte képtelenség azokat kibetűzni. A vulkán hamuja Pompeji mellett Herculaneum városát is ellepte.

Az 1750-es években Lucius Calpurnius Piso Caesoninus külvárosi villájában egy könyvtárat találtak, amiből 1758-ban kerültek elő az elszenesedett papiruszok, amelyekre a város mindennapjait jegyezték le.

A tudósok röntgensugárral próbálták megvizsgálni a papiruszokat. Ezzel korábban is próbálkoztak, de nehéz megkülönböztetni a megégett papiruszt az írástól, mert az ókorban faszén és ragasztó keverékéből készült tintával írtak.

Platón zenei kód: Platón a püthagóreus mintát használta a műveihez. Püthagorasz abban hitt, hogy a bolygók és a csillagok az emberi füllel nem hallható, szeráf zenét sugároznak. Platón ezt a harmóniát akarta visszaadni a műveivel.

Azt, hogy Platón művében zenei mintát alkotó szimbólumok található, dr. Jay Kennedy fedezte fel, Az állam című munkában. A kódot még nem sikerült feltörni.

(Forrás: noiportal.hu)