Hogyan viszonyulunk az időhöz?

Válasszunk egyet a lenti képen látható hat óra közül, majd olvassuk el, hogy rabságban tart-e az idő?1. Antik óra: A választásunk alapján szeretjük uralmunk alatt tartani a változásokat és a múló pillanatokat. Próbáljuk szabályozni az idő múlását, és magunkévá tesszük a végtelen ismétlődés erejét.

Az is jellemző ránk, hogy a teljességre törekszünk önmagunkkal és a környezetünkkel szemben. Jellemző, hogy önkényesen változtatunk az időbeosztásunkon, még abban az esetben is, ha ez másokat is érint. Sokszor érezzük, hogy kevés a nap huszonnégy órája mindarra, amit elterveztünk.

2. Romantikus porcelánóra: Közeli és kedves barátként tekintünk az örökkévalóságra. Az időbeosztásunkat általában kézben tartjuk, nagyszerűen koncentrálunk a döntő pillanatokra, és a határidőkhöz is jól alkalmazkodunk.

Ha az életünk fordulóponthoz érkezett, akkor teljesen megéljük a jelent, és képesek vagyunk olyan döntést hozni, ami számunkra a lehető legjobb. Amikor telnek a mindennapjaink, akkor úgy érezzük, hogy végtelen mennyiségű időnk van. Néha a múlton merengünk.

3. Kedves kerámiaóra: Sokszor azt gondoljuk, hogy az idő bosszantó, akadályozó tényező, mert egyfajta belső ritmus szerint élünk, ami nehezen alkalmazkodik a külvilág elvárásaihoz. Ha kénytelenek vagyunk időponthoz igazodni, akkor megtesszük.

Amikor lehetőségünk van rá, akkor próbálunk lazítani a merev időkorláton. Kifejezetten öntörvényűek vagyunk. Általában engedjük magunkat szétáradni, de eljön a pillanat, amikor a realitások hétköznapi medrébe tereljük az elképzeléseinket.

4. Art Deco óra: Kiválóan be tudjuk osztani az időnket. A határidőket gond nélkül betartjuk. Amikor rólunk van szó, akkor az időnek tisztán meghatározható eleje és vége van, ami lehetővé teszi, hogy kiválóan időzítsük a feladatainkat.

Pontos határidőnaplót vezetünk. Mindig tisztában vagyunk azzal, hogy milyen feladatok várnak a közeli és távoli jövőben. Ahogy az időt, úgy az energiánkat is okosan osztjuk be, ezért mindig remek teljesítményt nyújtunk. Arra is figyelünk, hogy a pihenésre is maradjon időnk.

5. Vicces cicaóra: Leggyakrabban nem tudjuk, hogy mennyi az idő, mert egyszerűen nem érdekel. Számunkra a „határidő” egy értelmezhetetlen fogalom. Reggel szinte mindig elalszunk, és csak a vakszerencsén múlik, hogy időben odaérünk-e, ahol jelenésünk van.

A mindennapokat spontán éljük. A holnappal úgy vagyunk, hogy az még messze van, tehát nem kell vele foglalkozni. Gyakran cserbenhagy az időérzékünk, ugyanis inkább az élet örömeit éljük meg.

6. Modern óra: Az utolsó óra arra utal, hogy számunkra az idő olyan, mint egy bárka, ami a lelkünk hullámzó, szeszélyes vizein sodródik. Jellemző ránk, hogy olyan erősen hiszünk a jövőben, hogy az enyhíti az elmúlás felett érzett fájdalmunkat, ami főleg akkor törhet ránk, ha olyasmit csinálunk, amit élvezünk.

A csapongó terveink miatt bizonytalannak láthat a környezetünk, pedig valójában arról van szó, hogy rengeteg ötletünk van, és próbálunk arra törekedni, hogy mindet átültessük a valóságba. A terveink megvalósítása fellelkesít, és ez az, amihez hozzáigazítjuk a „mit, mikor és hogyan” kérdéseket.

(Forrás: noiportal.hu)