Ír közmondások

Megszívlelendő bölcsességek az írektől.A magyarok rengeteg közmondást ismernek, de még hazánkban is előfordul, hogy egyik-másik bölcsességet nem értjük, mert nem annyira népszerűek, mint például a „ki korán kel, aranyat lel”, vagy „Addig nyújtózkodj, míg a takaród ér”.

Ha viszont külföldre megyünk, esetleg idegen országból és kultúrából érkezett személlyel beszélgetünk, vagy csak külföldi filmet nézünk, akkor nem egy olyan közmondással találkozhatunk, amit csak az adott nép ért.

Ilyen népi bölcsességgel az írek is el vannak látva.

„A tengerentúli teheneknek hosszú szarva van.” – Az írek ezzel a közmondással arra utalnak, hogy a távoli dolgok és események értékesebbnek látszanak. Az álmodozás és a vágyakozás nagyon fontos, de csak addig, amíg nem lesz fontosabb a jelen pillanatnál.

„A csillagok nem csapnak zajt.” – Az írek ezzel arra utalnak, hogy hirdetés nélkül is lehet valaki sikeres, elismert és tündöklő. A jó tulajdonságaink önmagukért beszélnek.

„Egy keskeny nyak megakadályozza, hogy a palackot egyetlen slukkal ürítsék ki.” – Gyakran nem értjük, hogy miért nem kaphatunk meg mindent azonnal, miért olyan nyögvenyelős az előrébb jutás. Pontosan ez az oka a nehezebb haladásnak, mert a gyorsan jött eredményt nem becsülnénk meg.

„Mikor mindent elköltöttek, túl késői a takarékoskodás.” – Az írek közmondása azt tanácsolja, hogy ne akkor kezdjünk spórolni, amikor már nincs miből, hanem eleve úgy gazdálkodjunk, hogy ne okozzon fejfájást, ha hirtelen nagyobb összeget kell kiadnunk.

„Egy olyan embernek, aki nem tud nevetni magán, adni kell egy tükröt.” – Ezzel arra utalnak az írek, hogy amennyiben mindent, a hibáinkat, a tetteinket, a legkisebb baklövésünket is túl komolyan vesszük, akkor az életünk elégedetlenségben, keserűségben fog telni.

„Hol szeretet van, ott könnyű megfelezni a krumplit.” – Ha nem vagyunk önzőek, akkor adni is könnyű. Ha nehezünkre esik az osztozkodás, akkor az arra utal, hogy irigyek, féltékenyek, önzőek vagyunk az illetővel szemben, tehát még van mit tanulnunk az őszinte szeretetről, adakozásról.

„Az emberek nem élhetnek másként, csak egymás oltalmában.” – Ha csak saját magunkra gondolunk, nem tartunk össze másokkal, nem foglalkozunk a gondjaikkal, akkor meg fogunk keseredni, el bukhatunk, mert az életben előfordul, hogy szükség van mások segítségére.

„A kúthoz vezetheted a lovat, de nem érheted el, hogy igyon is.” – Előfordulhat, hogy nagyon akarunk valamit, az akaratunk pedig sziklaszilárd, de ez még nem jelenti azt, hogy érvényesülni és sikerülni fog az óhajunk.

„Amikor Isten az embert megméri, akkor a mérőszalagot nem a feje köré tekeri, hanem a szíve köré.” – Nem az számít, hogy mennyit tudunk, hanem az, amit érzünk. Tudhatjuk, hogy mi a jó és a rossz közötti különbség, de mindezt hiába tudjuk, ha gyűlölködünk, és engedünk a rossz vonzásának.

„Ha egy ember egyszer rászed engem, az az ő szégyene. Ha másodszor is rászed, az az enyém.” – Ez az ír közmondás arra utal, hogy amikor valaki pénzt kér kölcsön, és minden ígérete ellenére, nem adja vissza, akkor az az ő jellemét minősíti.

Ha viszont ezek után még egyszer kölcsönadunk az illetőnek, akkor csak magunkat hibáztatjuk, ha megint nem rendezi a tartózását az adott személy. Nekünk kellett volna rájönnünk, hogy milyen emberrel van dolgunk.

(Forrás: noiportal.hu)