Népszerű találmány volt a fegyverré alakított sétapálca



Hétköznapi tárgyakból készítettek önvédelmi eszközöket a feltalálók.Az emberiség mindig is találékony volt, ha új fegyverek előállításáról volt szó, erre pedig főleg a háborúk idején volt nagy szükség, amikor egy hétköznapi tárgyat is könnyen önvédelmi eszközzé lehetett átalakítani úgy, hogy az eredeti funkcióját sem vesztette el.

Kubotan: A japán Takayuki Kubota találta fel a 14 centi hosszú kulcstartót és botot az 1960-as években. A bottal a test érzékeny részeit lehetett megütni, a támadót pedig különféle fogásokkal le lehetett fogni. A Los Angeles-i rendőrség nagyon megszerette a találmányt, amit az 1970-es években használni kezdtek. Később az FBI és a CIA is bevetette.

 

Pisztolykulcs: Az amerikai feltalálók álltak elő azzal a merész ötlettel 1854-ben, hogy pisztolyt építenek a kulcsokba. Ebben az időben a börtönökben gyakori volt, hogy a rabok rátámadtak az őrökre, ha kinyílt a cellájuk.

A zseniálisnak tűnő ötlet azonban nem vált be, mert a fegyverrel nehéz volt célozni, és csak akkor lehetett használni, ha az őr kezében szivar volt, amivel meg kellett gyújtania a lőport, ráadásul a rabok célja pont a kulcs megszerzése volt, tehát most már fegyvert is szerezhettek volna, ha sikerül elvenniük a kulcsot.

 

Sisak: Az első világháborúban találta ki Albert Bacon Pratt, hogy pisztolyt szerel a katonák sisakjára. A találmánynak a „sisak pisztoly” nevet adta. A szerkezeten azonban nehéz volt meghúzni a ravaszt, ami úgy nézett ki, hogy a viselőnek egy csőbe kellett levegőt fújnia, hogy a sisak elején elsüljön a pisztoly.

A célzás úgy működött, hogy amerre a sisak viselője fordult, arra lőtt a pisztoly, ám nem ez volt a legnagyobb probléma, hanem a visszarúgás, ami megsebesítette a lövész nyakát. Pratt erről azt állította, hogy a sisakban található rúgó segíthet ellensúlyozni a visszarúgást.

A feltaláló egyébként nem állt meg itt, hiszen a találmány főzésre is alkalmas volt, ha levette a viselője, ám ennek ellenére megbukott a szerkezet, mert senkinek sem kellett. 

 

Kakibomba: Az emberi ürüléket legalább ezer éve felhasználják a háborúkban. 2009-ben Alekszander Georgovics Szemenov állt elő az ürülék újabb felhasználási módjával. Az orosz egy olyan tankvázát talált ki, amiben volt egy külön rész a dolog elvégzéséhez. Ez után az ürülék a robbanóanyagokkal teli cellába kerül, ahonnan ki lehet lőni az ellenségre.

Szemenov úgy gondolta, hogy a lőszernek pszichológiai és politikai hatása van, de valójában csak azt akarta, hogy ürülék kerüljön a megsebzett ellenségre.

Sétapálca: Az 1850-es évek etikett szabályai előírták, hogy az úriemberek járjanak sétapálcával, ám ez a kiegészítő azt jelezte, hogy a gazdája vagyonos személy, tehát könnyen rablás áldozatává válhattak a férfiak. Emiatt született meg az az ötlet, hogy a botokból alkossanak fegyvert, aminek eredményeként megjelentek a sétapálca pisztolyok és kardok, aminek a hüvelye a sétapálca volt.

Jemima néni lisztje: George Bogdan Kistiakowsky, katona, tudós és a CIA elődszervezetének tagja a második világháborúban találta fel azt az ehető lisztet, ami bomba volt. A lisztbe a HMX nevű robbanó anyagot keverték, majd az akkoriban híres amerikai márka után elnevezték Jemima néninek.

Az amerikaiak a kínai hadseregnek is adtak a lisztből, hogy azt bevethessék a japánok ellen, ugyanis csak egy detonátort kellett hozzáadni, hogy bombaként robbanthassák fel.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)

Ajánló

Ajánló