A járókelő-effektus magyarázza, hogy az emberek miért nem segítenek a veszélyben

Pszichológiai kísérletek bizonyítják, hogy mennyire könnyű manipulálni az embereket.A hibás konszenzus: Lee Ross kísérletében az alanyok meg kellett oldaniuk egy szituációt, amihez két lehetőség közül választhattak. A résztvevőknek el kellett képzelniük, hogy mások milyen válasz mellett döntenek és milyen emberek lehetnek azok, akik a másik lehetőséget választják.

Az eredmény szerint az emberek nagyobb része úgy gondolta, hogy mások is azt választják, amit ők. Azokat negatív szavakkal írták le, akik a másik lehetőséget választották.

Solomon Asch kísérlete: A Stanford Egyetem pszichológusa azt vizsgálta a konformitás-kísérlettel, hogy az alanyok mennyire engednek a csapatnyomásnak. A részvevőknek például ki kellett választaniuk, hogy néhány vonal közül melyikek az egyforma hosszúságúak.

A kísérlet eredményéből kiderült, hogy 75 százalékban a kísérlet alanya azt a választ adta, amit a többség, akkor is, ha egyértelmű volt, hogy rossz a megoldás. Azok, akik elmondták a saját véleményüket, kényelmetlenül érezték magukat a csoportban.

Társas serkentés: Norman Triplett arra volt kíváncsi, hogy az emberek jobban teljesítenek-e akkor, amikor nézik őket. A feltételezését bicikliversenyeken tesztelte. Ebből kiderült, hogy amikor a nézők érdeklődése csökkent, akkor az emberek teljesítménye is hanyatlott.

Robert Zajonc további kutatásai azt bizonyították, hogy amikor ismerős cselekvést kell bemutatni, akkor nő a teljesítmény, de amikor egy ismeretlen feladatot kell elvégezni a közönség előtt, akkor csökken a teljesítmény.

Jonathan Freedman és Scott Frazier kísérlete: A két pszichológus arra a kérdésre kereste a választ, hogy az emberek hogyan viselkednek, ha szívességet kérnek tőlük. A kísérletet Patricia Pilner folytatta. A vizsgálatok eredményéből kiderült, hogy amikor valaki hajlandó megtenni egy kisebb szívességet, akkor nő az esélye annak, hogy egy nagyobb szívességre is igent fog mondani.

Hawthorne-hatás: A Western Electric munkatársainak teljesítménye rohamos csökkent, ezért a cég megbízta Elton Mayo pszichológust, hogy derítse ki, hogy hogyan befolyásolja a munkásokat az, hogy mennyi fény van a gyárban.

A kísérlet eredményéből kiderült, hogy a munkateljesítmény akkor is javult, ha kedvező, de akkor is, ha kedvezőtlenek voltak a körülmények, mert a munkások úgy érezték, hogy a kísérlet miatt valami fontosnak a részei. Amíg tehát a dolgozók tudták, hogy a főnökeik jobban figyelnek a munkájukra, addig igyekeztek jobban teljesíteni.

Ringelmann-hatás: Maximilien Ringelmann azt feltételezte, hogy a csapatmunkába mindenki kevesebb energiát fordít az adott feladatra. A kísérletek során az emberek csoportokban dolgoztak, miközben minden alanynak személyesen mérték a teljesítményét. A vizsgálatok eredménye az lett, hogy sokan elveszíthetik a személyes motivációjukat, ha csapatban kell dolgozniuk.

Járókelő-effektus: Kitty Genovese halálakor egyik szemtanú sem segített. John Darly és Bibb Latane tudósok ezt követően döntöttek úgy, hogy kiderítik, vajon miért nem segítenek egymáson az emberek a vészhelyzetekben.

A szimulációk során kiderült, hogy az emberek sokkal gyorsabban reagálnak egy vészhelyzetben, ha egyedül vannak, ám amikor többen vannak, akkor mindenki arra számít, hogy majd a másik segít a bajbajutottnak.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)