A mostohasorsú Sisi-emlékmű története



Ismerd meg a Budapest forgalmas pontján található szobor múltját!Habár Ferenc József neve leginkább az 1848-49-es forradalom és szabadságharc véres leverése miatt ismert, mégis Elisabeth Amalie Eugenie von Wittelsbach, belopta magát a magyarok szívébe. A magyar királynét a legtöbben a becenevén, Sisiként ismerik, amit azért kapott, mert a leveleit mindig Sisiként írta alá.

Erzsébet királyné akkor kezdett érdeklődni a magyar nyelv és kultúra iránt, amikor Ferenc József eljegyezte, majd az esküvőig a házi tanítója Majláth János gróf (aki osztrák szimpatizáns volt) felkészítette az uralkodó feleségének szerepére.

A királyné kapcsolata azonban akkor erősödött meg a magyarokkal, amikor 1867. június 8-án a budai Nagyboldogasszony templomban (mai Mátyás-templomban) őt és Ferenc Józsefet Magyarország királynéjává és királyává koronázták.

A királyné élete sajnos nem volt tündérmesébe illő. Élete egyik legnagyobb tragédiája az volt, amikor 1889-ben öngyilkosságot követett el a trónörökös Rudolf. A veszteség elkeserítette Sisit, aki feketében járt és álnéven utazgatott.

1898. szeptember 9-én Hohenembs grófnő néven jelentkezett be egy genfi szállodába. Másnap az udvarhölgyei kíséretében kiment az utcára, ahol egy olasz anarchista, Luigi Lucheni, egy tűhegyes reszelőt döfött a királyné mellkasába. Sisi másfél óra múlva halott volt.

A tragédia után emlékművet szerettek volna állítani a királyné tiszteletére Budapesten. A magyar országgyűlés törvénybe iktatta Sisi emlékét és már a halálának évében döntött a szobor felavatásáról.

Az első tervpályázatot 1900-ban írták ki, de az elbukott, akárcsak a következő négy, majd végül az ötödik, 1919-ben, sikeresnek bizonyult. A győztes pályázat az emlékmű többféle elhelyezésére tett javaslatokat.

A szobor miatt évtizedeken keresztül ment a huzavona, de végül 1932-ben elkészült. Az emlékművet az Eskü, vagyis a mai Március 15-e téren állították fel. Az eredeti elképzelés nem egy szoborról szólt, hanem egy teljes emlékműről.

Zala György szobrászművész és Hikisch Rezső műépítész munkájában boltíves, kupolás épületben, egyfajta tempiettóban volt látható a királyné ülő alakja. Miután elkészült a műalkotás, hatalmas avatási ünnepséget rendeztek neki, aminek dátumaként 1932. szeptember 25-ét jelölték meg.

Az ünnepélyes avatás ellenére sokan kifogásolták az Sisi-emlékművet. Voltak, akiknek a szobor fölötti építmény nem tetszett, míg másoknak a helyszínnel akadtak problémái. Ezek után nyilvánvalóvá vált, hogy a szobor nem maradhat ott, ahol van.

A szobrot azonban csak az 1950-es években bontották le és vitték el egy sülysápi raktárba, ahol évtizedeken keresztül porosodott. A szinte teljesen elfeledett szobrot Ráday Mihály találta meg és szintén ő kezdeményezte az újbóli felállítását.

Prohászka László a Szoborsorsok című könyvében azt írta, hogy 1986 telén Erzsébet királyné szobrát elhelyezték az Erzsébet híd budai hídfője alá, de az eredeti kupolás építmény nélkül, mert annak helyreállítására nem volt pénz, de különben sem hiányolta senkinek sem.

Mivel többen kifogásolták, hogy nincs felirat a Sisi-emlékművön, ezért hamarosan a talpazatra vésték Erzsébet királyné születési és halálozási évszámát. A helyreállítás óta szinte mindig virágcsokor vagy koszorú díszíti a szobrot.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)

Ajánló

Ajánló