Paul Graham ellenvetések hierarchiája

Paul Graham elnevezte az ellenvetések különböző típusait, majd sorrendbe rendezte azokat.

Ha az interneten te is olvasgatod a hozzászólásokat, vagy te magad is kifejted a véleményedet egy-egy témával kapcsolatban, akkor megfigyelhetted, hogy milyen sokféle ellenvetéssel találkozhatsz a bejegyzések alatt.

Ezzel kapcsolatban Paul Graham abból indul ki, hogy az ellenvetéseket meg lehet különböztetni egymástól, ezért elnevezte és hierarchiába rendezte a típusokat. A rendszerről ugyanakkor azt kell tudni, hogy az ember használja bármelyik szintű ellenérvelést, még nem biztos, hogy győzhet, hiszen a 6. szinthez illő cáfolat is lehet butaság, mégis meggyőzőbb, mint a 0. vagy a 2. szintű érvelés, mert azokkal senkit sem lehet meggyőzni semmiről.

Ha a hierarchia segít megérteni, hogy hogyan lehet másképp vitázni, akkor az már jelentős lépés abba az irányba, aminek végén hatásosabb érvelő lehet valaki, miközben kevésbé lesz sértett vagy sérült.0. szint: gúny, szitkozódás: Ez a szint az ellenvetések legalja, ahol egy szó sem esik az elmondottakról, leírtakról, mert csak a másik személy megkérdőjelezéséről van szó.

1. szint: „ad hominem”, vagyis személyeskedés: Idesorolhatjuk például a „Mit tudsz te erről, nem is itt élsz?” hozzászólást. Habár egy fokkal jobb, mint a fröcsögés, mégis itt sem esik szó az adott témáról, a kommentből pedig hiányoznak az érvek, mert csak az első vélemény kifejtőjének a hozzáértését, illetékességét kérdőjelezi meg.

2. szint: a stílus kritikája: Itt említhetjük például a „Hogyan lehetne komolyan venni azt, aki ilyen igénytelenül fogalmaz?” hozzászólást, ami igaz, hogy nem az első gondolat írójának a személyét támadja, ám még mindig nincs sok köze a téma cáfolatához.

A stílus megítélése szubjektív, ráadásul a stílusnál fontosabb, hogy a szerzőnek igaza van-e, valamint a leírtak, elmondottak mennyire helytállók.

3. szint: ellentmondás: Habár itt már valóban az adott témáról van szó, mégis a vitatkozó csak annyit közöl, hogy az eredeti vélemény nem igaz, ám tényeket és érveket nem sorol fel, ami ezt alátámasztaná.

4. szint: ellenérv: A kommentelő itt ellentmond az eredeti gondolat gazdájának, majd a saját gondolatait érvekkel bizonyítja. Ugyanakkor itt előfordul, hogy az ellenérv nem egészen arról szól, ami az eredeti téma volt.

Ezen a szinten a vitázó felek nagyon bele tudnak melegedni az érvelésbe, egyre görcsösebben bizonygatják a saját álláspontjukat, miközben észre sem veszik, hogy nem ugyanarról beszélnek, de nem ritka, hogy nem tűnik fel nekik, hogy a gondolataik mélyén egyetértenek.

5. szint: cáfolat: A legmeggyőzőbb ellenkezés az, ha a vitatkozó megcáfolja a másik állítását. Ez már munkás dolog, hiszen meg kell találni az eredeti szövegben a logikai bukfencét, amit idézni és cáfolni kell, ezért ez a szint elég ritka.

Ha az ellenvetés írója nem tudja pontosan idézni a döccenőt, akkor csak kiragad egy kis részt az eredeti gondolatból, amit felnagyít. A jó cáfolatnak pontos idézetből kell kiindulnia.

6. szint: a fő gondolat cáfolata: A vitatkozó megragadja és pontosan idézi az eredeti szöveg fő gondolatát, amit érvekkel és tényekkel cáfol. Ez csak akkor működik, ha az ellenkező képes arra, hogy teljesen megértse a másik mondanivalójának a lényegét.

Nincs szükség szó szerinti idézetre, hanem csak a valódi lényegre. Mivel ez egyáltalán nem könnyű, ezért nem véletlen, hogy az ellenvetés-hierarchia piramis alakú, ugyanis minél szélesebb, annál többet halljuk, látjuk az adott szinthez tartozó hozzászólásokat.

(Forrás: divany.hu)