Indián rezervátumba került elit pszichológusok közé Marigold Linton



Két nő, aki nagy hatással volt a pszichológiára a XX. században.Marigold Linton: Az őslakos amerikai pszichológus egy Morongo nevű indián rezervátumban, Dél-Kaliforniában, áram nélkül nőtt fel, arról pedig csak halovány sejtései voltak, hogy mi az a főiskola. Amikor járni kezdett az egyikbe, akkor biztos volt abban, hogy valamiért ki fogják csapni, éppen ezért, mikor az első félév végén jó jegyeket kapott, akkor azt hitte, hogy tévedés történt.

Linton nagyon nehezen alkalmazkodott a rezervátumon kívüli élethez. Az előadásokon semerre se nézett, nem barátkozott, hanem egyfolytában csak tanult. Amikor minden kétséget kizáróan kiderült, hogy kiérdemelte a magas osztályzatokat, akkor sem tudott megnyugodni.

A pszichológus még 35 éve korában is attól félt, hogy el fog bukni, pedig akkor már professzori állása volt, a fizetéséből pedig házat építtetett. Sokszor rémálmok kínozták arról, hogy visszamenekül a rezervátumba, miközben gyilkosok üldözik.

A nehézségek ellenére Linton a hosszú távú memória egyik kiemelkedő kutatója lett. Emellett szívügye az őslakos amerikai fiatalok tudományba való bevonása. A pszichológus 45 éve tanulmányozza a memória működését saját magán.

Megfigyelte, hogy az egy esztendőben történt életeseményeknek nagyjából az 5 százalékát felejtette el a következő évben. Arra is rájött, hogy minél többször tapasztalja meg ugyanazt a dolgot, annál kevésbé raktározódik el a megtörtént eseményeket tartalmazó epizodikus memóriában, és annál jobban áthelyeződik a világról szóló általános tudást elraktározó szemantikus tárba.

Hortensia Amaro: 1960-ban, 9 évesen, Kubából az Egyesült Államokban telepedett le a családjával. Évekkel később a főiskolás Amaro egy gyakorlati órán olyan fiút mentorált, aki szintén Kubából érkezett, és annyi idős volt, mint amennyi Amaro, amikor az új országba érkezett.

A pszichológus felnőttként jól tudta, hogy milyen küzdelmeken megy át a kisfiú, milyen mértékű szorongással, kirekesztettséggel jár az, hogy nem ismeri a nyelvet, nem érti a körülötte lévő emberek viselkedését. Amaro akkor jött rá, hogy a saját élményeivel konstruktívan tud segíteni másoknak.

A napjainkban Amaro a floridai Nemzetközi Egyetem egyik vezető professzora, de a karrierje kezdetén még terepen dolgozott, ahol találkozott egy heroinfüggősége miatt prostitúcióra kényszerült, terhes nővel, aki HIV-fertőzést kapott.

Később Amaro egyik testvére is AIDS-ben halt meg 1989-ben, 29 évesen. A pszichológust mindez arra motiválta, hogy Boston legkiszolgáltatottabbjainak segítsen a HIV-megelőzésben. Amaro kliensei elsősorban droghasználó várandós nők, azok partnerei és szexmunkások voltak.

A pszichológus Entre Familia néven programot indított a latino kábítószerező anyák számára, valamint több, mint 160 tudományos cikket publikált a marginalizált nők drogfüggőségéről.

A munkája során bebizonyította, hogy a traumák kezelése és a helyes tájékoztatás csökkentheti az addikciós problémákban szenvedő nők körében a védekezés nélküli szex előfordulását, és lényegesen több ideig tudja őket a támogató programban tartani. A kezdeményezései ma is léteznek.

(Forrás: divany.hu)

Ajánló

Ajánló