Genetikai rémálmot okozott a vérfertőzés az uralkodócsaládokban



Az ókor óta szokás volt a belterjesség, amire még a XXI. században is akad példa.Napjainkban tudományos tény, hogy a vérfertőző kapcsolatokból testileg, szellemileg beteg utódok születhetnek, ám a történelem során még megszokott gyakorlat volt, hogy az uralkodócsaládok házon belül oldották meg a házasságkötéseket, utódlásokat, hogy megőrizzék a hatalmukat és a vérük tisztaságát.

Már az ókori Egyiptomban is szokás volt, hogy a közeli rokonok egymással kötöttek házasságot. Tutanhamon fáraó szülei testvérek voltak, az uralkodó pedig a lánytestvérét vette feleségül, aminek következményeként a legtöbb gyermekük halva született, vagy olyan súlyos betegséggel, hogy már kiskorában elhunyt.

A belterjes házasodással leginkább a Habsburg-család esett túlzásba, hiszen ők addig házasodtak politikai okokból, hogy végül Európa legbefolyásosabb uralkodói családjává váltak a XVI. század elejére.

A belterjességből két ág született. Az egyik a spanyol Habsburgok, akik az itáliai, a spanyol, a németalföldi és a tengerentúli birtokokat kormányozták. A másik az osztrák volt, akik a császári címet és a Duna-menti királyságokat kapták.

A belterjesség szempontjából a spanyol ágat kell kiemelni, amit I. (Szép) Fülöp és Őrült Johanna alapított. A házaspár génjeinek 2,5 százaléka közös ősöktől származott, majd minden uralkodásra szánt leszármazottjuk családon belül házasodott, ami végzetes genetikai betegséghez vezetett.

A legszörnyűbb sors II. Károlynak jutott, ugyanis a 200 évnyi családon belüli házasságok eredményeként olyan mértékben belterjes volt a génállománya, hogy olyan akkor sem alakul ki, ha édestestvéreknek születik gyermeke.

II. Károlynak rengeteg egészségügyi problémával kellett együtt élnie, köztük azzal, hogy alacsony növésű volt, csak 8 évesen tanult meg járni, de később is gyakran elesett, az állkapcsa olyan hatalmas volt, hogy alig bírt beszélni, folyton nyáladzott, és képtelen volt utódot nemzeni, ami a dinasztia végét jelentette. II. Károllyal kihalt a Habsburgok spanyol ága.

Belterjesség szempontjából meg kell említeni az elmebeteg III. György király leszármazottját is, aki IV. Vilmost, aki Viktória királynő apja volt. Az uralkodó 51 évesen nemzette a lányt, aki valószínűleg tőle örökölte a vérzékenységi hajlamot.

Viktória királynő hozzáment Albert herceghez, akitől három gyermeke született. A hibás gént mindegyik utód örökölte, sőt, két lány tovább is adta azt. Viktória királynő szerteágazó génkészlete a mai napig él, hiszen II. Erzsébet és Fülöp herceg is az ő leszármazottjai.

Erzsébet osztrák császárné, magyar és cseh királyné is vérfertőzésből született, ugyanis a szülei unokatestvérek voltak, aminek következményeként Sissi lelki problémákkal, evési zavarokkal küszködött.

Az uralkodónő az unokatestvérével, Habsburg–Lotaringiai-házból származó Ferenc Józseffel kötött házasságot, miután erre pápai engedélyt kellett kérnie, ugyanis túlságosan közeli rokonoknak számítottak.

Belterjességre ugyanakkor a közelmúltban is akadt példa, ugyanis 2012-ben a százezer lakosú Tongán a király idősebb fia, Tupouto’a Ulukalala herceg azért vette feleségül az unokatestvérét azért, hogy ezzel őrizzék meg a királyságot és a vérvonalat. A frigyet volt, aki nem támogatta a családból.

(Forrás: divany.hu)

Ajánló

Ajánló