Gyermektelenek őszinte vallomása arról, hogy megbánták-e a döntésüket

A Reddit egyik felhasználója tette fel a kérdést, hogy az idősebb emberek megbánták-e, hogy nem vállaltak gyereket.1. „A férjem és én is 48 évesek vagyunk. Nagy megkönnyebbülésnek érezzük, hogy nincs gyerekünk. Utazhatunk, szép házban élhetünk, ahol akár meztelenül is járkálhatunk, a pénzemből pedig fontos ügyeket támogathatok. Teljes és boldog az életem.”

2. „37 éves vagyok. Most nincs párom, se gyerekem, és semmi kétségem afelől, hogy nem értem volna el azok a dolgokat, amikre nagyon büszke vagyok, ha a családalapítás felé indultam volna az életemben.

Vannak unokahúgaim, unokaöcséim, nekem pedig ennyi elég. Őket visszaadhatom, és nem kell felelősséget vállalnom azért, hogy milyen ember válik belőlük. Szerintem ez nem is rossz.”

3. „Sokáig azt gondoltam, hogy egy nap úgy kelek fel, hogy készen állok a családalapításra, de ez a nap soha nem jött el. Most az 50-ben járok, és szerintem el is veszett az esélyem erre. Néha elgondolkodom azon, hogy hibát követtem-e azzal, hogy nem vállaltam gyereket, de ez egyáltalán nem olyasmi, amit tényleg bánok.”

4. „Egyszerűen imádom az életemet! Soha nem terveztem, hogy lesz gyerekem. Nem akartam, nem is lett. Egyáltalán nem gondolom úgy, hogy kihagytam valamit az életből, és azt sem hiszem, hogy kevesebb vagyok gyerek nélkül. A gyerekvállalás nem kötelező!”

5. „A férjemmel az 50-es éveinkben járunk. 19 éve vagyunk házasok. Mind a kettőnk apja bántalmazott minket. Mi voltunk a legkisebb gyerekek a családban, és azonnal elköltöztünk, ahogy tudtunk.

Sok közös van bennünk, ami segített, hogy erős és sziklaszilárd házasságot építsünk fel. Gondolkoztunk azon, hogy legyen-e gyerekünk, de miután rengeteget dolgoztunk azon, hogy feldolgozzuk a gyerekkori bántalmazást és túltegyük magunkat a szegénységből való kitörésen, úgy döntöttünk, hogy ketten elegek vagyunk egymásnak.

Így is családnak érezzük magunkat, és boldog életet élünk. Az otthonunk békés, számunkra pedig ez a legfontosabb. Ha most választanom kellene az anyaság, a házasság és a békés élet között, amit élvezek, akkor nem lenne kérdés, hogy mit választanék. Egyáltalán nem bántam meg, hogy nem vállaltam gyereket.”

6. „Nem bántam meg. Nem akar mindenki gyereket. Ha nem vagy biztos benne, hogy szeretnél-e, akkor az a legjobb, ha lemondasz a gyerekvállalásról, mert a magukban nem biztos szülők befolyásolják a gyerekeik önértékelését.”

7. „Most nincs párom, viszont volt több párkapcsolatom és kétszer megházasodtam. Nem lett volna belőlem jó szülő. Néha sajnálom, hogy nem születtem egy másik életbe. Mivel kénytelen vagyok azokkal a kártyákkal játszani, amit az élet osztott, így úgy érzem, hogy jó döntés volt, hogy nem vállaltam gyereket. Nem bántam meg.”

8. „26 éves férfi vagyok, akinek a párja egy férfi, de így is lehetett volna gyerekünk, viszont mégsem lett. Helyette vannak unokahúgaink, unokaöccseink, akikről gondoskodhatunk.”

9. „49 éves nő vagyok, és egyáltalán nem bántam meg, hogy nem szültem gyereket. Úgy gondolom, hogy belőlem mindig is hiányzott az ‘anya-gén’. Örülök annak, hogy nincs rajta az felelősség, kötelezettség és pénzkiadás, ami a gyerekkel járna.”

10. „Húsz éve vagyunk házasok. A párom és én is 50 évesek vagyunk. Egyikünk sem vágyott gyerekre. Nemrég CSODÁS délutánt töltöttünk el a 16 éves unokahúgommal, akivel beszélgettünk a barátjáról, szedret szedtünk és kirándultunk. Imádom őt! Mindig is úgy éreztem, hogy az, hogy valakinek nincs gyereke, ugyanolyan normális, mint az, hogy mások akarnak. Nem bántam meg, hogy nincs gyerekem.”

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)