Minden idők egyik legjobb I. világháborús filmje a Hosszú jegyesség

Ha tetszett az 1917, akkor ezek az alkotások is érdekelhetnek.Hosszú jegyesség (Un long dimanche de fiançailles, 2004): Tekintve, hogy az háborúkban inkább férfiak vesznek részt, ezért a háborús filmek között kevés az, amelyben romantikus szál jelenne meg.

Ugyanakkor a kötelező sorkatonaság és az önkéntes bevonulások miatti szétválás mindig kiváló alapanyag egy olyan szívet tépő romantikus történethez, mint amilyen a hosszú jegyesség. A francia film csavarja csupán annyi, hogy a háború végén a főhősnő a túlélők elbeszélései és a hivatalos iratok alapján próbál rájönni, hogy mi történhetett a vőlegényével a fronton.

A háborús és romantikus szálon kívül még némi krimi is keveredik a történetbe, ugyanis a férfi főszereplő elkövette azt a hibát, hogy öncsonkítással próbálta megúszni, hogy harcolnia kelljen, de ezzel nem sikerült átvernie az elöljáróit.

A férfit, és annak négy társát, halálbüntetésként a két ellenséges lövészárok-rendszer közti senkiföldjére száműzik, ahol szinte esélytelen a túlélésük. Az Audrey Tautou alakított menyasszony azonban nem adja fel, így lassan sikerül összeraknia a kirakós darabjait, a néző pedig végül azon kapja magát, hogy a körmét rágva izgul és reménykedik a boldog befejezésben.

Arábiai Lawrence (Lawrence of Arabia, 1962): A majdnem négyórás játékidő talán sokakat elriaszt, de valójában az Arábiai Lawrence olyan erős atmoszférával és színészi játékkal bír, hogy az ember úgy érzi, egy pillanat alatt eltelt a játékidő.

A T.E. Lawrence életéről szóló film az I. világháború egy frontjára viszi el a nézőket, amelyről mindeddig nem esett szó: az Arab-félszigetre, ahol akkoriban nagyon rossz viszonyban álltak egymással az ott élő törzsek, akiknek kibékítése stratégiai fontosságú volt. Ebben játszott döntő szerepet a címszereplő.

A nagy háború (La grande guerra, 1959): Nagyon kevés olyan film készült, ami az olasz hadszíntérről szól, ráadásul A nagy háború részben vígjáték, de nem abból a hangosan röhögő fajtából.

A könnyedebb hangvétel a két főszereplő személyiségének köszönhető, akik a besorozásuk után mindent megtesznek azért, hogy ne kelljen harcolniuk, ám a világháború elől senki sem bújhat el örökre. Az olasz film nemcsak azért érdekes koncepció, mert a főhősei két gyáva katona, hanem azért is, mert ezenfelül is tartogat meglepetéseket.

Johnny háborúba megy (Johnny Got His Gun, 1971): A híres hollywoodi író, Dalton Trumbo a saját regényét adoptálta filmre, aminek eredménye egy olyan lélektani horror, aminek megtekintéséhez megfelelő hangulatra és türelemre lesz szükség.

A történet főhőse az I. világháború utolsó napján robban fel egy lövedék becsapódását követően. Ennek következményeként elveszti a kezeit, lábait, az arcát és a hallását. A nagyagyat ért sérülések miatt az orvosok azt hiszik, hogy a férfi vegetatív állapotban van, ám Johnny nagyon is, hogy tudatánál van, csak sehogy sem tudja jelezni, hogy az agyának semmi baja.

A játékidőben szinte nem is szerepel háború, ugyanis a történet nagy része Johnny visszaemlékezéseiről, álmairól és látomásairól szól, valamint arról, hogy próbál rájönni, hogy mi történt és történik vele.

A Johnny háborúba megy úgy mutatja be a háború legkegyetlenebb oldalát, hogy közben nem használ ijesztő képeket vagy véres pillanatokat, mégis ez az alkotás rázhatja meg a legjobban a nézőket a listán szereplő filmek közül.

(Forrás: hu.ign.com)