Különös arcok jelentek meg Maria Gomez konyhapadlóján



Két rejtélyes történet, amire nincs racionális magyarázat.Belmez arcai: A spanyolországi Belmez de la Moraleda-ban élt Maria Gomez, aki 1971-ben egy augusztusi napon ebédet főzött a családjának, amikor a konyhapadlón olyan foltokat vett észre, amelyek női arcokra hasonlítottak. Gomez próbálta feltakarítani a nyomokat, de azok nem tűntek el.

A család sokféleképpen igyekezett megszabadulni az arcoktól, ám nem sikerült. Végül cementtel borították be a padlót. Mivel ez sem vált be, ezért a kétségbeesett Juan csákánnyal verte szét a padlót.

A különös jelenség híre a polgármester fülébe jutott. Ő úgy határozott, hogy kiszedik a padlórészleteket és megvizsgáltatják, valamint kutatásokat végeznek a ház területén. A kutatás során XIII. századi, fej nélküli holttesteket találtak, amelyeket kiástak és eltemettek.

Az új padló kiöntése után néhány nappal ismét megjelentek az arcok, amik most már grimaszoltak, fintorogtak. A ház turistaszenzáció lett, a család pedig belépődíjat szedett a kíváncsiskodóktól. A padlón újabb arcok jelentek, mindegyik más vonásokkal és arccal.

A hátborzongató történetről a paranormális jelenségekkel foglalkozó Hans Bender is tudomást szerzett. Ő és a csapata Belmezbe utazott, ahol megvizsgálták, hogy az arcok nem hamisítványok-e, majd lefóliázták a padlót, hogy megvizsgálják annak nedvességét.

Mindeközben újabb nyomok jelentek meg a padlón. Az egyik arc kialakulásáról feljegyzés is készült. A padlót lemérték, megmérték, tanulmányozták a kémiai összetételét, megröntgenezték, de mindez nem hozott eredményt. Az arcok a következő 30 évben folyton megjelentek.

Habár voltak, akik szerint Gomez médium, és ő hívta elő az arcokat ez az elmélet megdőlt, amikor a nő halála után sem szűnt meg a jelenség. Amikor szellemvadászok felvételeket készítettek, akkor azon kiáltozások és nyögések voltak hallhatóak. A belmezi arcok rejtélyét soha nem fejtették meg.


Ördög Devonshire-ből: 1855. február 8-ról 9-re virradóan erősen havazott Nagy-Britannia Devon megyéjében. A fehérbe öltözött Devonshire-ben Henry Pilk vette észre először furcsa nyomokat a hóban. A pék eleinte azt gondolta, hogy szamártól származhatnak, de aztán rájött, hogy mivel a nyomok egyenletesek és egy vonalban vezetnek, ezért egy kétlábú hagyhatta azokat.

Pilk elmondta az egyik szomszédjának, hogy mit talált, majd elindultak, hogy megkeressék a különös állatot. A nyomok 160 kilométeren át vezettek, találtak belőle tetőkön, házfalakon, kertekben, mezőkön, de volt, ami házak bejáratához és onnan vissza vezettek.

Amikor a rejtélyes lény magas falba ütközött, akkor a nyomok eltűntek előtte, és mögötte folytatódtak. Előfordult, hogy némileg elfordultak, de leginkább szabályosan mentek egyenes vonalban, és megjelentek kis nyílásokban, sövényeken és csatornákban is, aztán a semmi közepén hirtelen eltűntek.

A feljegyzésekben az állt, hogy a kutyák nem voltak hajlandóak követni a nyomot, elfutottak előle. A jelenséget soha nem sikerült megmagyarázni, de az kiderült, hogy más-más évben hasonló nyomokat találtak a hóban vagy a homokban Belgiumban, Lengyelországban, Brazíliában és Skóciában.

1924-ben egy utazó, James Alan Rennie arról számolt be, hogy Kanadában egy befagyott tavon szemtanúja volt a nyomok keletkezésének. Elmondása szerint egy láthatatlan lény hagyta, ami feléje tartott.

A rejtélyes nyomokkal kapcsolatban sok elmélet született. Ezek többségében valamilyen állatot sejtettek a háttérben, de a vizsgálatok során a nyom alakja vagy nagysága nem egyezett.

(Forrás: noiportal.hu)

Ajánló

Ajánló