Angyalokról szóló beszámolók



Négy történet azoktól, akik megérezhették az angyalok erejét.Nyugtató és gyönyörű jelenlét: 14 éves koromban este 11 óra körül egyedül, rettegve sétáltam a sötét utcán. Azt sem tudtam, hogy hol vagyok, és féltem, hogy megerőszakolnak vagy bántani fognak. Mérföldre voltam az otthonomtól, pénz nélkül.

Nálam volt a tíz sebességes kerékpárom, de mivel ittas volta, így nem tudtam azzal közlekedni. Általában elég önellátó voltam, és segítséget soha senkitől nem kértem, akkor este mégis nagyon kiszolgáltatottnak éreztem magam. Imádkozni kezdtem.

Kicsit később egy fényesen megvilágított, mosolygós fiatalember lépett ki az üres utcára egy elsötétült házból. Köszönt és azt mondta, hogy a neve Paul. Megnyugtatónak és gyönyörűnek éreztem a jelenlétét.

Fogalmam sincs, hogy hogyan kerültem haza, de a következő dolog, amire emlékszem, hogy otthon ébredtem az ágyamban. Csak azt tudom, hogy meleg, izzó érzés önt el, ha Paulra gondolok, az angyalomra.”Névtelen

A balesetre vonatkozó figyelmeztetések: „Hajnali 4 körül felhívott a nővérem, és remegő hangon, sírva elmondta, hogy látomása volt arról, hogy autóbalesetet szenvedtem. Azt nem árulta el, hogy meghaltam-e, de a hangjából arra következtettem, hogy ezt nem meri elmondani. Azt mondta, hogy imádkozzak, és ő is imádkozni fog értem, valamint legyek óvatos, ne a szokott útvonalon menjek munkába.

Kórházban dolgoztam, és aznap a második figyelmeztetést ott kaptam, ugyanis egy tolószékes úriember azt mondta, hogy Isten azt üzente, hogy autóbalesetet fogok szenvedni, majd ő is megígérte, hogy imádkozni fog értem, és Isten szeret.

Elgyengült térdekkel hagytam el a munkahelyemet. Hazafelé átkísértem egy idős hölgyet az úton. Nagyon figyeltem minden kereszteződést, jelzőlámpát és táblát. Amikor hazaértek, akkor felhívtam a nővéremet és anyukámat, hogy elmondjam nekik, hogy jól vagyok.” – Hfen

Az angyal, aki segített beindítani az autót: Egyedülálló anyaként éltem a kaliforniai San Bernardino megyében 1980-ban. Szerencsére a szüleim csak nagyjából 30 mérföldre laktak Alta Lomában, ezért olykor elvittem hozzájuk a gyerekeket, hogy elintézzem a dolgaimat, aztán este értük mentem.

Az egyik ilyen napon elég későn, 23:30 körül mentem haza a régi autómmal, amiben elromlott az üzemanyag jelző. Az autó félúton megállt. Nem tudtam, hogy mit tegyek. A gyerekek aludtak a benzinkút egy mérföldnyi sétára volt, és akkoriban még nem volt mobilom, amin segítséget kérhettem volna.

A fejemet a kormánykerékre hajtottam, és pánikba esve imádkoztam, amit be se fejeztem, mert valami az ablaknak csapódott. Felnéztem, és egy 21 év körüli fiatalembert láttam meg. Nagyon meglepődtem, de kicsit sem ijedtem meg, pedig általában félek.

A férfi segített beindítani az autót, majd hirtelen eltűnt. A kocsival sikerült legurulni a dombról a következő benzinkútig. Később elmeséltem a gyerekeimnek, hogy mi történt. Szentül hisszük, hogy egy angyal segített nekünk.” – Deb

Tökéletesen passzol: Azon a napon történt, amelyiken a középiskolát kezdtem. Nagyon rossz volt a kedvem, mert szerettem volna új ruhát felvenni, de nem volt pénzük. Az anyukám próbált vigasztalni, hogy nem a ruha teszi az embert.

Pár perccel később hallottam, hogy megáll előttünk egy autó, és anyukám egy hölggyel beszélget, majd a kocsi elhajtott. Az anyukám lehívott a földszintre, és elmondta, hogy az asszonynak volt egy zsák ruhája. A holmikat a lányának vásárolta, de neki nem tetszettek, így kidobta azokat.

A hölgy úgy érezte, hogy el kell hoznia ide a ruhákat, amiken még az árcédulák is rajta voltak. A méretük megegyezett az enyémmel, a színűk pedig illett az arcszínemhez. Soha többé nem láttuk az asszonyt.” – Névtelen

(Forrás: noiportal.hu)

Ajánló

Ajánló