Harminc éve mutatták be a Nagymenőket

Így készült Martin Scorsese mesterműve!A Nagymenők alapját a korábban bűnügyi újságíróként dolgozó, ötvenes éveiben járó Nicolas Pileggi által írt dokumentumregény, az 1985-ben megjelent Nagyokos (Wiseguy) adta. A magyar nyelven is megjelent könyv Henry Hill történetét meséli el.

A maffiának dolgozó férfit 11 éves korában fogadták be a gengszterek, majd 25 év szolgálat után, 1980-ban feladta a társait, ő maga pedig bekerült a tanúvédelmi programba, aminek részeként új nevet és személyazonosságot kapott.

Nem sokkal a könyv megjelenése után Martin Scorsese felfigyelt a történetre, amikor abból részletet olvasott a New York Magazine-ban. A rendezőnek annyira megtetszett az ízelítő, hogy azonnal megszerezte a regényt, aminek elolvasása után úgy döntött, hogy mindenképpen meg akarja filmesíteni.

Mivel már a Nagymenők előtt ötször dolgoztak együtt, így Scorsese és Robert De Niro neve szinte egybeforrt, ám ez még nem jelentett garanciát arra, hogy a színész elvállalja Jimmy Conway szerepét, ugyanis az utolsó közös filmjük, az 1982-ben bemutatott A komédia királya óriásit bukott a pénztáraknál.

Ennek ellenére De Niro maga kereste fel a rendezőt, hogy jelezze, nagy örömmel játszana a filmben. A szereplőválogatás esetében a legnehezebb feladat a főszereplő, Henry Hill alakítójának megtalálása volt. A rendező Ray Liottát nézte ki magának annak második mozifilmjében, az 1986-os Valami vadságban. A színész pedig akkor olvasta a könyvet, amikor New Jersey-ből utazott New Yorkba, majd amikor megtudta, hogy Scorsese filmet készít a regényből, akkor mindenképpen meg akarta szerezni a főszerepet.

A remek szereplőválasztásokkal kapcsolatban azt is meg kell említeni, hogy nemcsak kiváló színészek jelentek meg kisebb-nagyobb szerepekben a filmben, de igazi gengszterek is láthatóak benne.

Ez annak köszönhető, hogy Pileggiék elterjesztették a forgatás hírét a maffia emberei között, és azt, hogy szívesen látnak mindenkit, aki jönni szeretne. A gengszterek szép számmal éltek a lehetőséggel, majd egymásra licitálva ecsetelték, hogy kinek milyen kiterjedt ismeretségi köre van és mit követtek el.

A Warner igazán szerette a Nagymenőket, de legalább ennyire aggódott is a szélsőségesen trágár nyelvezete, erőszakossága, explicit ábrázolása és a droghasználat erős jelenléte miatt, ráadásul mindez a korhatár-besorolásnál is gondot okozott.

Scorsese azonban semmiből sem engedett, és Bob Daly, a stúdió akkori főnöke is ragaszkodott a film minden jelentéhez, ám néhol mégis bele kellett nyúlni, hogy megkapja az így is nagyon szigorú R besorolást.

A tesztvetítések rettenetesen sikerültek, ugyanis a közönség java része utálta az alkotást, ezért a Warner úgy döntöttek, hogy az eredeti terv helyett csak feleannyi, nagyjából 1000 moziban mutatják be a Nagymenőket. A 25 millió dollárból készült film azonban így is az első helyen nyitott az amerikai bevételi listán, és összesen 47 millió dollárt kaszált az amerikai mozikban.

Emellett a kritika imádta, aminek bizonyítéka, hogy már az amerikai premier előtt megkapta a legjobb rendezőnek járó Ezüst Oroszlánt a Velencei Fesztiválon, majd év végén a bostoni, a chicagói, a Los Angeles-i és a New York-i kritikusok egyaránt a Nagymenőknek adták a legjobb rendezés és film díját is.

A Nagymenők öt Arany Glóbusz jelölést kapott, majd a legjobb férfi mellékszereplő, női mellékszereplő, vágás, adaptált forgatókönyv, rendezés és film Oscarjára is, ám az öt Arany Glóbusz és hat Oscar-jelölésből csak Joe Pesci kapta meg a szobrot. A Nagymenők rendkívül nagy hatást gyakorolt a mozifilmes és a televíziós kultúrára is.

(Forrás: hu.ign.com)