Ezeket a dolgokat talán még nem tudod Daniel Day-Lewisról

Meglepő érdekességek a 65 éves színészről.14 évesen szerepelt először filmben: Igaz nem színészként, hanem statisztaként, és csak egy néhány másodperces szerepben, de Day-Lewis 14 évesen állt először kamerák elé. A színész a John Schlesinger által készített Vasárnap, átkozott vasárnap című filmben alakított egy vandál kiskamaszt, aki a haverjaival megrongált és megkarcolt néhány autót. Erről a szerepéről később azt nyilatkozta a színész, hogy büntetlenül rosszalkodhatott, az pedig maga volt a mennyország, hogy ezért még fizettek is neki.

Bár a szerep nem igényelte, megtanult csehül: 1985-ben kapta első filmes főszerepét Day-Lewis, a Stephen Frears által rendezett, Az én szép kis mosodámban, majd ugyanebben az évben dolgozhatott együtt James Ivory-val a Szoba kilátással című kosztümös romantikus drámában.

Két esztendővel később a Philip Kaufman Kundera-adaptációjában, A lét elviselhetetlen könnyűségében kapta meg a főszerepet, és ugyanebben az időszakban szokott rá arra a teljes színészi átlényegülésre, amiről később híressé vált.

A lét elviselhetetlen könnyűsége a 60-as évekbeli Csehszlovákiában játszódik, a főszereplője pedig egy nőcsábász agysebész, Tomas, aki a szovjet csapatok prágai bevonulását követően Svájcba emigrál a feleségével és a korábbi szeretőjével.

A film valódi nemzetközi alkotás volt, amiben amerikai producer és rendező, francia forgatókönyvíró, angol, francia, svéd, lengyel és cseh színészek, valamint svéd operatőr dolgozott. Ugyanakkor maga a film elsősorban az amerikai piacra készült, ezért angol nyelven készült.

Ennek ellenére Day-Lewis úgy döntött, hogy a szerep kedvéért megtanul csehül, amitől az sem vette el a kedvét, hogy legfeljebb az akcentust használhatja fel a filmben.

A Hamlet egyik előadásának kellős közepén hagyta ott végleg a színpadot: Filmek, sorozatok és a színház terén is egymás után érte el a sikereket Day-Lewis a 80-as években, ám ezzel a sikerhalmozással egyidőbe döntötte el először, hogy otthagyja a színészetet, legalábbis a színpadit.

1989-ben a legjobb nevű angol intézményben, a Nemzeti Színházban játszotta a Richard Eyre rendezésében készült Hamlet címszerepét. Ennek az egyik előadása közben, a darabnak abban a jelenetében, amelyben a dán királyfi az apja szellemével beszél, Day-Lewis lefagyott, majd fogta magát és lesétált a színpadról, ahova soha többé nem ment vissza.

Ezzel kapcsolatban a színész később azt nyilatkozta, hogy a 17 évvel korábban meghalt apja szelleme jelent meg előtte, ám ezt az állítását 20 évvel később pontosította, méghozzá úgy, hogy nem szó szerint, hanem metaforikusan értette, és szerinte ez teljesen természetes, mivel Hamlet megformálásához, valamint bizonyos jelenetekhez is a saját élményeit, tapasztalatait használta fel.

Első nagyobb színészi szünete alatt cipészként dolgozott Firenzében: A 90-es évek végén döntött úgy Day-Lewis, hogy ideje szünetet tartani, ezért az 1997-es A bunyós után nemcsak, hogy öt évig nem vállalt színészi munkát, hanem teljesen el is tűnt a nyilvánosság elől, így arról sem volt hír, hogy hol él.

Később kiderült, hogy az ezredforduló környékén újra kedvet kapott a régi szenvedélyéhez a fafaragáshoz, és közel tíz hónapig egy firenzei cipészműhelyben dolgozott, de nem azért, mert úgy érezte, hogy erre szüksége van egy színészi munkájához.

Day-Lewis egyik ismerőse elárulta, hogy a híressége egy londoni cipész tanácsára utazott Firenzébe, hogy felkeresse Stefano Berner műhelyét, ahol méretet vettek róla egy rá szabott lábbelihez.

Tekintve, hogy Berner a szakmája egyik legnagyobb mestere, ezért az általa készített termékek ára is több száz dollárnál kezdődnek. Day-Lewist azonban nemcsak az elkészült holmik, hanem a műhelyben látott a munka is lenyűgözte, ezért eldöntötte, hogy ki akarja tanulni a szakmát.

Így történt, hogy míg a felesége és az elsőszülött fia Firenzét fedezte fel, addig Day-Lewis mind nap hosszú órákat dolgozott a cipészműhelyben.

(Forrás: hu.ign.com)