Rémtörténetek a halottasházakból

Szemtanúk számoltak be az őket ért rémisztő eseményekről.Megragadta a holttest: „Amikor régen egy halottasházban dolgoztam, akkor azt utáltam a legjobban, amikor elő kellett készítenek a holttestet. Ennek során le kellett borotválnom a karokat és lábakat. Egyszer egy nemrég meghalt személy karját borotváltam, amikor a hullamerevség beállta miatt hirtelen az ujjai rákulcsolódtak a kezemre.”

Segítségkérés: „Az egyik éjszaka a halottasházba kellett mennünk az egyik kollégámmal. Nálunk a proszektúra egy kis fagyasztó az alagsorban. Szörnyű a szaga, és nehéz bejutni, ezért akkor is arról beszéltünk a kollégámmal, hogy hogyan toljuk át a rámpán a holttestet.

Miután sikerült megoldanunk, nekiláttunk a papírok kitöltésének. Ekkor furcsa zajokat hallunk. Mindketten az ajtó irányába fordultunk. Megkérdeztem a kollégámat, hogy hallotta-e a hangot, mire igennel felelt. Kirázott a hideg és felállt a karomon a szőr, amikor valaki segítségért kiáltott a fagyasztóból. A munkatársammal összenéztünk, majd kirohantunk a szobából.

Napokkal később beszámoltunk a történtekről az egyik kollégánknak, aki nővérként dolgozik ugyanazon az emeleten. Ő elárulta, hogy neki is volt már hasonló élménye. Mostanában, ha egyedül kell lemennem, akkor próbálok a lehető leggyorsabban végezni.”

A fantomlány sírása: „Kimondottan félelmetes volt az első élményem a proszektúrán. Alig kezdődött el a műszakom, amikor ki kellett mennem a mosdóba. Eközben meghallottam egy kislány sírását és csoszogását.

A hang abból a kisebb szobából jött, ahol a testeket tároltuk. Amikor azonban benéztem oda, akkor a helyiség teljesen üres volt. Viszont ott volt a szobában egy fiatal lány holtteste, aki fejbe lőtte magát. Úgy megijedtem, hogy hallottam a saját szívdobogásomat.”

Vízbe fulladt kislány szelleme: „A bátyám temetkezési vállalkozóként dolgozik New Yorkban. Az egyik este megkérdezte, hogy vele megyek-e, mert akart egyedül lenni. Úgy döntöttem, hogy elkísérem, ám ezt később megbántam.

Rögtön azért, mert nagyon félelmetes, sötét és furcsa szagú volt a hely. A testvérem azzal nyugtatott, hogy csak a formaldehid szagát érzem, úgyhogy próbáltam megszokni. A bátyám nekiállt a munkának, én pedig elmentem tévézni.

A halottasház bejárata lengőajtó volt, úgyhogy mindig lehetett hallani, ha valaki bejött. Órákra maradtam egyedül, így el is aludtam. Az ajtó hangjára ébredtem fel. Azt feltételeztem, hogy a testvérem jött be, de senki sem volt ott.

Megint elaludtam, és ismét az ajtó zajára ébredtem fel. Azt nem lehetett tudni, hogy valaki kiment, vagy bejött rajta, de a zaj folytatódott. Azt hittem, hogy a bátyám szórakozik, ezért felkeltem, hogy közöljem vele, hogy fejezze be.

Az ajtóban azonban egy kék ruhás, hajában rózsaszín szalagot viselő kislány állt. Köszöntem neki, de ő nem válaszolt. Csak lefelé nézett, aztán elfutott a másik irányba. Azt hittem, hogy egy másik dolgozó hozta be.

Amikor órákkal később véget ért a testvérem műszakja, akkor hazafelé tartva elmeséltem neki a találkozásomat a kék ruhás kislánnyal, mire ő beletaposott a fékbe, és döbbenten felkiáltott, hogy miről beszélek.

A szeme tele volt rémülettel, miközben elmondta, hogy aznap éjjel egy tóba fulladt kislányt vizsgált, aki kék ruhát viselt, a hajában pedig rózsaszín szalag volt. Soha többé nem kísértem el munkába a testvéremet.”

Álomüzenet a halott lánytól: „Egy hosszú éjszaka után, teljesen kimerülve indultam haza a munkából. Őszintén, nem is tudom, hogy hogyan tudtam hazaérnem. Aznap éjjel egy fiatal nőn dolgoztam, akinek nem tudtam elfeledni a szép zöld szemét. Azon az estén vele álmodtam. Valami elől rohant, de nem tudtam, hogy mi elől, ezért megkérdeztem, hogy ki üldözi. Ő azt felelte, hogy a barátja, aki meg akarja ölni.

A következő reggelen ugyanezt a fiatal nőt láttam a tévében. A barátját keresték, akit gyilkossággal vádoltak. Senkinek sem meséltem el az álmomat, de soha nem fogom elfelejteni azokat a zöld szemeket.”

(Forrás: noiportal.hu)