J. Robert Oppenheimer, az atombomba atyja (1. rész)



Ismerd meg a fizikus életútját!1904. április 22-én, New Yorkban, egy német származású gazdag családba született J. Robert Oppenheimer, aki igaz csodagyereknek tűnt, mivel gyorsan elvégezte az alsó- és a középiskoláit, majd az utolsó diákéveiben nagy érdeklődést mutatott a kémia iránt. Egyesek szerint kamaszkorában vette fel a pökhendi stílusát, ami valójában egyfajta védekezési mechanizmus volt az őt piszkálókkal szemben.

Felsőfokon először a Harvardon, majd Európában, Göttingenben és Cambridge-ben tanult. Az első kudarc az utóbbi helyen érte, ugyanis megírta a radioaktivitást kutató Ernest Rutherfordnak, hogy Cavendish Laboratoryban szeretne dolgozni, ám kiderült, hogy Oppenheimernek az elmélet megy jól, nem a gyakorlat, mivel minden kísérletet elrontott és ügyetlen volt a laborban. Az önmagában csalódott Oppenheimer ekkor látta be, hogy kémiánál jobban megy neki az elméleti fizika.

Oppenheimer született tudósalkat volt, magas, vékony és láncdohányos. Amikor intenzív gondolkodásra és koncentrációra akkor koplalt, hogy az emésztés se vegyen el energiát az agyától. Emellett a barátja, Francis Fergusso elmondása szerint voltak önpusztító tendenciái, valamint hajlamos volt a depresszióra és az irigységre is. Karizmatikus személyiségként gyorsan összebarátkozott Werner Heisenberggel, a kvantummechanika nagy alakjával, Teller Edével és Enrico Fermivel.

1927-ben, csupán 23 évesen, doktori címet kapott. Amellett, hogy oktatott, sok kutatásban is részt vett. A Nobel-díjas Ernest O. Lawrence-szel a részecskegyorsítón kísérletezett, és az elméleti csillagászattal is foglalkozott, aminek eredményeként előremutató felfedezései voltak a kozmikus sugárral, a fehér törpékkel és a neutroncsillagokkal, az elektron antirészecskéjével, a pozitronnal kapcsolatban.

Az atombomba megalkotásával kapcsolatban az első doktoranduszával, Melba Phillipsszel dolgozott együtt, ugyanis mindketten a mesterséges radioaktivitással foglalkoztak. Az Oppenheimer-Phillips-folyamat elnevezésű elméletüket 1935-re alakították ki.

Egy másik tanítványával, Hartland Snyderrel, a fekete lyuk formálódó koncentrációjához járultak hozzá egy közös cikkben. Snyder szerint Oppenheimer nagyszerű fizikus, de pocsék matematikus volt, ugyanis rengeteg hibát vétett a számításaiban.

Oppenheimer voltak zűrös nőügyei. Először Linus Pauling feleségét környékezte meg, aminek a vége az lett, hogy Pauling megszakította vele a barátságot és nemet mondott, amikor a fizikus a Manhattan-projekt hívta.

A feleségét, Katherine Pueningot hasonlóképpen szerezte meg, ugyanis a ő már férjnél volt, amikor Oppenheimerrel találkozott és csak akkor adta be a válókeresetet, amikor a fizikustól teherbe esett. Nem ő volt azonban az utolsó nő Oppenheimer életében, ugyanis viharos kapcsolata volt a pszichiáter Jean Tatlockkal, aki valószínűleg a fizikus legnagyobb szerelme volt.

Oppenheimer karrierjének csúcsa az 1942 és 1946 között futó Manhattan-projekt volt. A fizikus a korábbi harvardi oktatója, James B. Conant kérte fel 1942 májusában, hogy dolgozzon a kapcsolódó kutatásokon, majd a programhoz csatlakozott Leslie Groves dandártábornok is.

A hadsereg szinte a semmi közepén, egy helyi iskola épületeinek bevonásával alakított ki komplett kutatóbázist Új Mexikóban. Oppenheimer a szupertitkos Los Alamos Laboratoryban vezette az atombombát megtervező csapatát.

A tudósban sokan kételkedtek, mivel nem rendelkezett vezetői tapasztalattal, nem kapott Nobel-díjat, ráadásul az 1930-as évektől több baloldali kapcsolattal is rendelkezett, mivel a testvére, Frank, a felesége és a szerelme is szoros kapcsolatban állt az amerikai kommunista párttal.

Maga Oppenheimer is a baloldalhoz húzott, amit az is bizonyít, hogy 1934-ben egy nyugati parti sztrájkon vett részt, pénzadományokkal támogatta a fasiszták ellen harcoló köztársaságpárti erőket a spanyol polgárháborúban, és olyan szociális folyamatok mellett állt ki, amelyeket elleneztek az antikommunisták.

(Forrás: hu.ign.com)

Ajánló

Ajánló