Ezek a világ legösszetartóbb közösségei (2. rész)

Ismerd meg a titkaikat!Hogewey: Demenciával küzdő emberek élnek a házakkal, szupermarketekkel, kávézókkal és szökőkutakkal ellátott, hangulatos faluban. Hogewey lakó nem szenvednek a betegségük vagy a magány miatt. A helyiek 5-6 fős apartmanházban élnek, a gondozásukat pedig eladók, fodrászok és más dolgozók végzik. A faluban mindent úgy szerveztek meg, hogy az embereknek semmiért se kelljen elhagyniuk a területet, a fő cél pedig az, hogy az idős emberek normális életet élhessenek.

A helyiek amellett, hogy sétálnak, bevásárolnak, még biciklizhetnek, olyan hobbikat űzhetnek, mint a zene, festészet, kertészkedés és a főzés, valamint részt vehetnek foglalkozási terápiában, így például mosásban, főzésben vagy valaki gondozásában. Az ételek felmelegítésére mobilkonyhát használnak, ami olyan illúziót kelt, mintha a saját otthonukban főzték volna azt.

Habár a projektnek akadtak kritizálói, mégis azok, akik legelőször az emberekre gondolnak, tudják, hogy Hogewey lakosai szeretik a helyet, ahol étvágyuk javul, többet beszélnek és kevesebb gyógyszert szednek.

Ikaria: Ikaria lakosai közül minden harmadik kilencven éves koráig él, sőt, az ott élők java része a századik születésnapját is megünnepelheti. A hosszú élet titka az Égei-tenger paradicsomában, a nyolc gyógyító forrásban és a kevés turistában rejlik. Emellett Ikaria területén senki sem magányos, hiszen 10.000 ember él ott.

Az Alzheimer-kórról és az öregedéssel járó más problémákról csak kevesen tudnak. Az emberek dolgoznak, de nem rohannak, túráznak a hegyi ösvényeken és a saját gyümölcsöseikből fogyasztják a termést.

Ikaria lakosai szeretik az olívaolajat, az erjesztett savanyú kenyeret, a kecsketejet és a gyógyteákat, esténként pedig szívesen megosztanak egy kancsó bort a szomszédokkal. Amikor egy 101 éves helyi hölgyet megkérdeztek arról, hogy mi Ikaria lakosságának titka, akkor ő tréfásan így felelt: „Egyszerűen csak elfelejtünk meghalni.”

Cândido Godói: A Brazíliában található Cândido Godói azzal szerzett hírnevet magának, hogy rengeteg ikrek született ott. A területen nyolcvan család összesen 44 ikerpárt nevel. Sokan az első világháború alatt költöztek ide Németországból.

A Pirahã nép: Brazíliában a legboldogabb törzsnek nevezik az Amazonas esőerdőben élő Pirahã népet, aminek tagjai nem tudnak számolni, és csak a „néhány” és a „sok” számokat ismerik. A színek esetében csak a „sötét” és a „világos” létezik számukra.

Nem foglalkoznak dátumokkal, nem ismerik a naptárt, naponta egyszer-kétszer táplálkoznak, csak 20-20 percekre alszanak el, mert szerintük a hosszú alvás megfosztja őket az élet adta lehetőségektől és a cselekvéstől.

A törzs kizárólag három fokú kapcsolatot ismer, ami a baba, a szülő és a testvér. A Pirahã esetében nincs hierarchia, se lopás, se bűncselekmények, a tagoknak nincs tulajdonuk és előítéleteik. A nyelvük csupán három magánhangzóból és hét mássalhangzóból áll.

A boldog nép sokat énekel, és meggyőződésük, hogy az álmok ugyanolyan fontosak, mint a valóság. A törzs tagok hétévente egyszer megváltoztathatják a nevüket. Emellett ismerik több ezer növény és állat nevét és jellemzőit. A gyerekek hagyományos játékok helyett a fákkal, virágokkal, kutyákkal és az erdő szellemeivel játszanak.

Arden: 1900-ban a szobrász Frank Stephens úgy döntött az építész barátjával, Will Price-szal, hogy művészeti falut alapítanak, ezért földet béreltek Delaware-ben. A helyieknek vidéki élete van, önálló munkát végezhetnek és csak a földadót kell befizetniük.

A szabadságkedvelő művészeknek, köztük íróknak, zenészeknek, nagyon megtetszett a koncepció. Arden lakói a Georgismus követőinek tartják magukat, ezért mindenkinek kizárólag saját alkotása van, a természet viszont minden emberé.

A boldogság színterévé vált faluban a turisták azért jönnek, hogy részt vegyenek a piaci vásárokon, fesztiválokon, vásároljanak a helyiek eredeti termékei közül, valamint gyönyörködjenek a középkori Anglia stílusában épült házakban.

(Forrás: vilagunk.hu)