Brit űrszondát tett tönkre az amerikaiak hidrogénbomba robbantása

Nukleáris katasztrófák, amiket évekig titkoltak.A Starfish Prime projekt: 1962-ben lőtte fel Nagy-Britannia az Ariel-1 nevezetű űrszondát, amivel hamarosan megszakadt a kapcsolat. A brit mérnökök sokáig tanácstalanok voltak azzal kapcsolatban, hogy mi történhetett, de végül az amerikaiak beismerték, hogy ők tehetnek a történtekről.

Kiderült, hogy a Starfish Prime nevű projekt keretében, az amerikaiak július 9-én felrobbantottak egy 1,4 megatonnás hidrogénbombát. A titkos kísérlet a Csendes-óceán felett, körülbelül 400 kilométeres magasságban, a légkörben zajlott. A robbanás következményeként létrejött egy mesterséges „sarki fény”, nagyjából 7 percig.

Ez a robbanás olyan elektromagnetikus impulzust generált, ami tönkretette az Ariel-1 szondát és a Föld körüli pályára állított műholdak egyharmadát. A britek és az amerikaiak 50 évre titkosíthatták az ügyet.

A windscale-i katasztrófa: A Sellafield feladata az volt, hogy az angolok előállítsák a saját bombájukat, de a grafitmoderátoros reaktorokban előfordulhat egy láncreakcióra, ami veszélyes hőmérséklet emelkedéshez vezethet. Ez akkor történhet meg, ha nem kontrollálják folyamatosan.

1957. október 7-én az egyik művelet során csúszott ki az emberek kezéből az irányítás, ami súlyos balesethez vezetett, ugyanis gyorsan terjedő tűz ütött ki. Bár sikerült gyorsan eloltani a tüzet, a baj ennyivel mégsem oldódott meg, ugyanis a kiáramló levegővel magas radioaktív égésanyag került ki a szabadba. A katasztrófa miatt 13 ember meghalt, 260 fő sugárfertőzött lett.

Az időjárási viszonyoknak hála, a lakosságot nem kellett evakuálni, de ennek ellenére sokan úgy gondolják, hogy a sugárfertőzés hatással volt a helyiekre, akiket a kormány nem figyelmeztettet, ugyanis inkább megpróbálta eltitkolni az ügyet.

A katasztrófa helyszínén csendben és titokban vettek talajmintát, hogy megmérjék a sugárzás mértékét. Később a hatóságok tanácsára bevezették, hogy tilos a tehéntej fogyasztása közel egy hónapon keresztül 500 négyzetkilométeres körzetben.

Többek szerint a kormány azért döntött a titkolózás mellett, mert attól tartottak, hogy a közvélemény a bomba-program ellen hangolódna, ha elmondanák, hogy mi történt.

Fukusimai atomerőmű-baleset: A Fukusima I-es atomerőmű katasztrófáját a tóhokui földrengés és az azt követő cunami okozta 2011. március 11-én. A természeti katasztrófák következményeként súlyos nukleáris üzemzavarok és balesetek sorozata indult el. A földrengés utáni napokban súlyosbodott a helyzet, ugyanis három reaktorban is teljes zónaolvadás történt. Négy reaktorblokkban szerkezetileg keletkeztek károk.

Mind emiatt nagy mennyiségű radioaktív anyag szabadult el, ami több tíz kilométeres távolságban szennyezte be a környezetet, úgyhogy az embereknek el kellett hagyniuk a területet. 2011. december 5-én, megint radioaktív víz kerül az óceánba.

2014 februárjában kiderült, hogy 2013 szeptembere óta a Tepco titokban tartotta a talajvízben folyamatosan magas sugárzást mutató méréseket a japán nukleáris ügynökség előtt, ráadásul hat reaktorból háromban leolvadt a reaktormag.

Az is csak mostanában derült ki, hogy 3-6 ezer mentő-, és katasztrófaelhárító tagot furcsa baleset ért. 2015 decemberében kiderült, hogy a már leállított erőmű elvezetőcsövében olyan anyag folydogál, ami az egészségügyi határérték 4000-szeresével sugárzik. 2012. július 23-án a japán kormány számára készített független parlamenti bizottsági jelentésben az szerepelt, hogy ember okozta a fukusimai katasztrófát.

A Santa Susana laboratórium katasztrófája: 1959-ben, a kaliforniai Santa Susana laboratóriumban egy nátrium reaktor kísérlet során olvadt le a reaktor, ami egy nagy nukleáris katasztrófához vezethetett volna.

A tragédiát úgy sikerült elkerülni, hogy egy kis, még az egészségügyi határérték alatti, radioaktív gázt engedtek ki a rendszerből. Ugyanakkor ennek ellentmond az, hogy állítólag 260-szor nagyobb lett az érték, mint lehetett volna.

(Forrás: noiportal.hu)