A dokumentumfilmek ijesztőbbek, mint a horror



Ha igazán meg akarunk rémülni, akkor keressük a valóságról szóló alkotásokat!Ha leülünk kapcsolgatni a tévét, akkor meglepetésként érhet, hogy a dokumentumfilmes csatornákon milyen ijesztő képeket, történeteket mutatnak be. Amennyiben gyakran nézünk ilyen műsorokat, akkor valószínűleg tudjuk, hogy a horrorfilmek a nyomába sem érnek egyik–másik hátborzongató dokumentumműsornak.

Abban az esetben, ha szeretnénk igazán ijedezni, akkor az alábbi dokumentumfilmektől biztos, hogy ki fog rázni a hideg.

Friedmanék elfogása (Capturing The Friedmans) (2003): Átlagos, boldog, harmonikus családként élt Arnold és Elaine, valamint gyerekeik, Seth, David és Jesse, ám 1987-ben az informatikatanárként dolgozó Arnoldnál gyerekpornó videókat találtak.

Az ügyben rendőrségi nyomozás indult, amelynek során felmerült a gyanú, hogy a tanár molesztálta a diákjait. Később Arnoldot és Jesse-t fiatalkorúak molesztálásával vádolták. A dokumentumfilm azt mutatja be, ahogy a kertvárosi otthonukban várják a tárgyalást.

A cheshire-i gyilkosságok (The Cheshire Murders) (2013): 2007-ben egy nyári estén Dr. Williams Petit arra ért haza, hogy két idegen férfi tartózkodik a nappalijában. A tettesek megverték a férfit, akit megkötözve bezártak a pincébe, majd megerőszakolták a feleségét a két lányát, végül felgyújtották a házat.

Petit kiszabadult és a szomszédhoz rohant segítségért. A férfi megdöbbentő részletességgel mesélte el, hogy mit élt át azon a nyári estén, mi pedig sokkolva gondolhatunk bele, hogy milyen lehetett Petit-nek végighallgatni a felesége és a lányai sikoltozását, haldoklását.

Interjú egy kannibállal (Interview With a Cannibal) (2011): 1981-ben a párizsi Sorbonne-on tanult Issei Sagawa, aki felhívta a 25 éves csoporttársát, akit megölt. A tettes közösült a holttesttel, majd megette az egyes testrészeit. A japán férfit két nappal később fogták el, az áldozat holttestét pedig feldarabolva találták meg Sagawa hűtőjében. A műsorban a férfi őszintén beszél a gyilkosságról.

A dühöngő kislány (Child of Rage) (1990): Beth Thomas eleinte egy átlagosnak tűnő 6 éves gyerek volt, amikor megjelent róla az a film, amit a terapeutája készített. A kislánynak komoly problémái voltak, mert a biológiai szülei szexuálisan bántalmazták.

Amikor 2 éves volt, akkor a fiútestvérével együtt nevelőszülőkhöz költözött. A korai trauma hatására, Beth rendszeresen dührohamot kapott, megölte a kutyájukat, madarakat kínzott, verte a testvérét, és gyakran kiabálta, hogy megöli a szüleit.

Az öböl (The Cove) (2009): A delfinmészárlás tragikus valóságát mutatja be a díjat nyert film, amit egy japán területen, ahol szörnyű módszerekkel fogják ki a delfineket azért, hogy eladják a részeiket. Louie Psihoyos, a rendező és a csapata rejtett kamerákkal rögzítette a több száz delfin halálát.

Cropsey (2009): New Yorkban egy legendája szerint Cropsey elkapja a rosszul viselkedő gyerekeket. A dokumentumfilm két rendezője a városban nőtt fel, tehát gyakran hallottak a rejtélyes gyilkosságokról.

A készítők az utcán keresték a válaszokat. A néző sokáig azt hiszi, hogy Cropsey csak egy városi legenda, de a készítők megtalálták azt a férfit, aki állítólag elkövette a bűncselekményeket.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)

 

Ajánló

Ajánló