Humoros gyászjelentéssel búcsúzott a 91 éves néni

Jean Oddi nekrológja arra emlékeztet, hogy az ember akkor is megőrizheti a jókedvét, ha a halállal néz farkasszemet.A gyászjelentések jellemzően szomorú, megható sorokból állnak, éppen ezért általában az utolsó dolog, amihez kedvünk támad az olvasás közben, az a nevetés. A nekrológok mindig emlékeztetnek, hogy az élet egyszer véget fog érni, ez a tény pedig önmagában képes lehangolni az embereket.

A 2017. február 20-án eltávozott Jean Oddi gyászjelentése azonban más, mint a többi, mert ezt olvasva nevetni támadhat kedvünk. Ennek oka az, hogy az 1925-ben született asszony, még az élete utolsó pillanataiban sem felejtette el élvezni az életet.

A néni saját maga fogalmazta meg a gyászjelentését, amiből kiderül, hogy Jean volt a világ legpimaszabb, legundokabb és legviccesebb embere. A közösségi médiába felkerült nekrológot rengetegen megosztották, sokan pedig az állítják, hogy ez a valaha volt legjobb gyászjelentés.

A néni gyászjelentése így kezdődik:

„Megszülettem. Éltem. Meghaltam. Akármennyire is utálom ezt bevallani, de elég nyilvánvaló, hogy meghaltam. Gondolom ennyi év elég volt Istennek ahhoz, hogy végre eldöntse, hogy mihez akar velem kezdeni. Sejthettem volna, hogy közel a vég, amikor bekerültem a sürgősségi 20-as szobájába. Utálom a páros számokat.”

Jean arról sem feledkezett meg, hogy rámutasson az olyan egyértelmű dolgokra, mint az, hogy valamit kezdeni kell azokkal a holmikkal, amelyek az ember halála után itt maradnak:

„Rohadt sok cuccom van. Ezektől Casey és Melissa fog megszabadulni. Amennyiben valaki mindenféle kacatra vágyik, akkor az várja ki a megfelelő időpontot, majd vegye fel velük a kapcsolatot!”

Ezzel még nem ért véget Jean gyászjelentése:

„Szerettem a levendula illatát, meleg kávét inni, trágár dolgokat tanítani az unokámnak, vicceket mesélni, történeteket mondani a régi, rossz napokról, főzni, enni, nagy családi összejöveteleket tartani, mindenfélét sütni, még egy olyan tortát is, aminek az elkészítése négy napig tartott.

Nagyszerű és emlékezetes utazásaim voltak Floridába, Washington D.C.-be, Alaszkába, Hawaiira, Mexikóba, Ausztráliába, a Panama-csatornához, és ne haragudj, Casey, de Kanadába is. Nagyon szerettem volna eljutni Ázsiába is. Igazán büszke vagyok arra, hogy a saját vállalatom elnöke lehettem. Óh, és arra, hogy diplomát szereztem rosszindulatból, de tényleg!

A temetésemet február 25-én, szombaton, délelőtt 11 órakor tartják. A rövid megemlékezést Copeland tiszteletes tartja. Abban az esetben, ha beteg vagy, ne gyere el, mert lehet, hogy meghaltam, de még így sem akarok elkapni tőled semmit.”

Jean egyedi stílusban írt gyászjelentése rengeteg embernek megtetszett, ezért sokan megosztották, többek között, a Facebookon. A nekrológgal kapcsolatban sokakban felmerül a kérdés, hogy miért kell a gyászjelentéseknek mindig szomorúnak lenniük, főleg abban az esetben, ha az elhunyt hosszú és teljes életet élt?

Jean gyászjelentése arra emlékezteti az élőket, hogy még akkor is megőrizhetjük a humorérzékünket és jókedvünket, ha a halál kopogtat az ajtónkon.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)