Samuel Kelling találkozott Slendermannel

Az író lejegyezte a különös élményét.Habár maga nem ír horrortörténeteket, mégis ismeri Slenderman legendáját Samuel Kelling, aki korábban csak mítosznak tartotta a szörnyet. A véleménye akkor változott meg, amikor az író felesége, Amber, a kertben megtalálta a férje kedvenc töltőtollát, amivel sok sikeres kéziratot alkotott.

Kelling így kezdte a félelmetes történetét:

„Január huszonharmadika van. Igen fagyos nap. A felhők paplanként fedik be az eget, elbújtatva előlünk a napot.”

A beszámoló azzal folytatódik, hogy a reggeli rutinja után csatlakozott a kávézó feleségéhez, aki egy apró tárgyat vizsgált, majd így szólt a férjéhez, miközben kávét töltött neki:

„A kertben megtaláltam az egyik tolladat.”

Kelling törni kezdte a fejét, hogy hogyan kerülhetett ki a házból a kabalája. A rejtély akkor oldódott meg, amikor Kelling visszatette a tollat az íróasztalára, mert ekkor felfedezte, hogy kettő van belőle.

A két toll csak egy valamiben különbözött. A kertben talált íróeszköz kupakjába egy bekarikázott X-et véstek, ami a legenda szerint Slenderman jele. Kelling nagyon megijedt a felismeréstől. A szobában hirtelen hűvösebb lett, a falakból pedig halk éneklés szűrődött ki.

Az író érezte, hogy ki kellene dobnia a tollat az ablakon, de a teste megbénult, furcsa zsibbadást érzett, a vér kifutott a végtagjaiból. Az ájulás akkor következett be, amikor fehér, arctalan lényt látott maga előtt.

Amikor a szerző magához tért, akkor megpróbálta összerakni a történteket. A kávéja még nem hűlt ki, tehát nem lehetett sokáig eszméletlen. Kelling ölében nyitva volt az egyik jegyzetfüzete, amelyben egy kézzel írt bekezdést talált.

A bekezdésben ez állt:

„Január huszonharmadika van. Igen fagyos nap. A felhők paplanként fedik be az eget, elbújtatva előlünk a napot.”

Kelling keze remegett, miközben végigolvasta a saját kézírásával készült oldalt, amely pontosan leírta a reggel történteket, az arctalan alak megjelenését, pedig az író nem emlékezett, hogy bármit írt volna.

A férfit a konyhából áradó égett szag térítette magához. Kelling tudta, hogy szörnyű látványban lesz része, de mégis belökte a konyha ajtaját, ahol az odaégett pirítós miatt volt füst. Az író a feleségét kezdte keresni, de csak a ruhafoszlányait találta meg.

Az író térdre rogyott, majd fojtott, mély férfihangot halott a lépcső felől. Kelling tudta, hogy mi vár rá, mégis elindult a hang irányába. A könnyein keresztül kivette az arctalan alakot.

Slenderman így szólt a férfihoz:

„Nem halt meg. Ha azt írod, amit parancsolok, akkor visszatér hozzád.”

Az alak ezt követően eltűnt. Kelling tudta, hogy meg kell írnia a történetét, ha vissza akarja kapni a múzsáját. A Kelling szavaival leírt beszámoló vége így hangzott:

„2012. augusztus 5-én, egy napos reggelen, egy kávézóban ültem. Nem tudtam, hogy hol vagyok. Mindenki engem nézett. A ruhám szakadt, fekete öltöny. Mintha az erdőből menekültem volna egy temetés után. Az asztalon egy vastag könyv és egy csésze kávé hever.

A távolban meglátok egy nőt, aki gyászolók fekete ruhájába öltözött, de az olyan rossz állapotban van, mint az enyém. Leül elém. Amber az. Pincérnő lép az asztalunkhoz. Letesz elém egy számlát, amire annyit írtak, hogy „most már szabad vagy”.

Amber felé fordulok, hogy megmondjam neki, hogy szeretem, de csak egy halálos hümmögés tör fel a torkomból.”

(Forrás: bizzarium.com)